Ady Endre: Itthon az urfi

Óh, csak itthon urfi, az urfi:
Törött, paraszti pajtásokkal
Busan-vidáman foly a beszéd:
Jó a feleség s nincs feleség.

Jön szurtos hadja a kicsiknek
S régi apjukat nézem bennük:
Roncs már is mind s vénségre szakadt.
Szólok csöndben: el ne hagyd magad.

Iszonya az öregedésnek,
Feleségtelen csintalanság,
Áve, akitől csoda ered.
Gyerek, aki gyerekért gyerek.

Hisz harminc éve így csatangol
Szegény fejem s bölcsen csinálja:
Tul az igás és malmos körön
Néha mégis elfog az öröm.

Néha mégis urfi az urfi,
Öreg cimborákat sajnálhat
S tán sokat sir, de hogyha lehet,
Gyermekül old szivet és nevet.

See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!