Serényi család. (Kis-Serényi gróf.)
Egy történetirónk hitte, hogy a család őse Imre lett volna, kit 1310-ben Ottó király nemesitett meg. Mások még tovább mentek, a XVII. század végén talál a család iróra , ki származási fáját valami Temnevitus sarmata, vagy lengyel férfiúig vitte föl, ki 965. körűl keresztelkedvén meg, kapta volna a Serenus nevet és ebből lett volna a Serényi családnév is, holott az helységnévből keletkezett
Elhagyva tehát ezen a mult és előtte folyt századok kedvencz foglalkozása szerint csak úgy könyv- (vagy bizonyító okmányok) nélkül összekoholt nemzedékrendet, a Serényi családról csak azon adatokat közölhetjük, melyek a történelmi birálat előtt megállanak.
II. Lajos király alatt élt Kis-Serényi Ferencz deák (literatus), ki mint al-kincstárnok 1518-ban nevezett királytól testvéreivel Ferenczczel , János, Miklós, István, Kata és Ilonával nemeslevelet nyert, és pedig a szöveg szerint: mint előbb nem nemes.
Ezen Ferencz deák volt az, ki a mohácsi csata előtt 1526-ban Csongrád, Szabolcs, Csanád, Zaránd, Arad, Külső-Szolnok megyékhez stb. küldetett királyi levelekkel. Ezen Ferencz az, ki 1531-ben pozsonyi kamarai tanácsos, 1538-ban és 1542. évi pozsonyi országgyűlés 18. törv. czikke szerint királyi adó-szedő volt. Fia volt pedig azon Serényi Miklós, ki 1566-ban Gyula védelmében vett részt; és a vár feladása után Zichy Györgygyel a sötétben tévedésből egymást megvérezték.
Serényi Mihály 1592-ben, midőn Fülek vára a töröktől visszafoglaltatott, oda fő kapitánynak tétetett. 1596-ban mint füleki és szendrői főkapitány báróságra emeltetett. Ugyan ez évben a visszafoglalt Hatvan vára bizatott reá. Ugy látszik 1600-ban halt meg, özvegyen hagyván nejét Bajony Zsófiát. Fia lehetett ezen Mihálynak azon Pál, ki Bihar megyének alispánja volt, és kinek fia Mihály 1658-ban megöletett.
Mihálynak a füleki várkapitánynak testvéreűl irják Serényi Imrét is, ki már Szwetlav, Banow és Volachovitz ura volt és 1626. julius 17-én kora 27. évében esett el B.-Gyarmatnál a törökök elleni harczban, mint siremléke följegyzé. Ez azonban aligha testvérének fia nem volt.
Mihály testvére lehetett András, kinek Révay Máriától utódait mutatja a táblázat, továbbá testvére lehetett Ferencz, kinek fia Gábor már atyja után birta Morva országban a swietlavi, millotiiczi, kunewaldi, továbbá a zlin és lomniczi jószágokat, és 1656-ban april 7-én III. Ferdinánd által grófságra emeltetett. Hivatalt viselt, mint udvari tanácsos és tartományi kapitány Morvában. Meghalt 1664-ben.
A családfa valószinűséggel igy sarjadzott le:
Ferencz 1518. 1526. al-kincstárnok; Ferencz 1542. kir. adószedő (Jakussith Dora?); Miklós Gyulánál harczol 1566.; János.; István.; Kata.; Ilona.; Mihály báró 1596. füleki kapit. (Bajony Zsófia); Imre † 1626.; Ferencz.; I. Gábor 1656. gróf † 1664. (Zahradeczky Erzse.); András (Révay Mária); András (Orlay Bora); Farkas (Balassa Krisztina); Anna-Mária (Csáky Zsigmond); Erzse (gr. Serényi Amand); Gábor † 1677. (Poppel Lobkovicz M. Benigna); János-Károly altábornagy † 1690. (Lövenstein Ernesztina Bora); M. Antonia † 1707. (gr. Schaffgotsch János-Antal); Margit (b. Horeczky Fer.); A. Mária (Peterwaldszky Zsigmond); Polexin † 1694. nov. 6. (Jukussith Imre.); Judit (Offred Atilius); Antal.; Fülöp.; Lajos.; Károly.; Amandus (gr. Serényi Erzse)
I. Gábornak, ki 1656-ban gróffá lőn, utódaira nézve el kell mondanunk, a mit a góthai Almanach-ban feljegyezve találunk. Ennek másod szülött fia János-Károly cs. kir. kamarás, udvari és valós. belső titkos tanácsos, altábornagy, ezredtulajdonos, haditanácsi elnök, és müncheni parancsnok alapítá a családi majoratust. Egyetlen leánya gróf Schaffgotsch Jánosné 1707-ben gyermek-ágyban halván meg, a mostani ivadék testvérétől Gábortól jő le, azonban ennek mellyik fiától, és miképen? – adatok hiányában nem tudhatva, itt következik külön a mostani században élő nemzedék származási fája:
Nep. János szül. 1776. † 1854. cs. k. kam. és bánya-tanács (báró Eötvös Alojzia); Alajos sz. 1812. (gr. Zierotin Ernesztina); Zsigmond sz. 1814. főhadn. †; László sz. 1815. (gr. Bubna Ludmilla); A. M. Francziska sz. 1856.; Gábor sz. 1817. (b. Hentschel Henriette); Walburga sz. 1819. (b. Hingenau Otto tanár); Maria A. sz. 1820. cs. k. h. (gr. Walwitz Gy.); Erzse sz. 1822. (b. Fischer Sándor); Béla sz. 1833. † János-Alf. sz. 1823. (Bulatovich Ottilia); Gabriella sz. 1844.; Mária sz. 1845.; Ilka sz. 1849.; Paula sz. 1853.; Otto sz. 1855.
Ezek közűl János Nep. birta Lomniczot, Luhasoviczot, a morvaországi pénzbeli hitbizottmány használója, Magyar országon Putnok és Zabláth birtokosa volt, meghalt 1854. nov. 29-én. Özvegye báró Eötvös Alojzia lakik Brűnben. Fiai közűl:
Alajos birja Morva országban a lomniczi uradalmat. Gábor ugyan ott a Luhaschovitzit, János-Alfonz birta ugyan ott a tullesischitzi és röschitzi jószágot. Nősült Bécsben 1857-ben febr. 24-én Bullatovich Ottiliával; meghalt azon évi aug. 28-án Észak-Amerikában West-Pointben kora 35. évében.
László birja a pataki uradalmat, a dédési és sajó-szögedi jószággal.
Mint ezekből látjuk, a család a XVII. század közepe óta kifelé gravitált, jószágai deekabb része is künn van; sógorodása is ez idő óta nagyobbára idegen neveket mutat.
A család czímere függőlegesen kétfelé osztott paizs, a jobb oldali ezüst udvarban aranykoronás kék kigyó csavar formában látható, a baloldali kék udvarban ezüst kékkel rézsutosan csíkolt pólya (fascia) látható, fölötte jobbra néző ezüst ló ugró helyzetben látszik. Ugyane czímert használta már pecsétczímerén 1656-ban Serényi Pál is, Biharmegye egykori alispánja.
A család eredetét illető birálati észrevételeket, és följebb közlött adatainkat az 1518. évi czímeres nemeslevélről tekintetbe véve, e családhoz nem számíthatjuk azon Serényi Andrást sem, ki állitólag egy Sz. Fejérváron talált sírkő szerint Jadránál 1345-ben esett volna el, és kit I. Lajos király ily siremlék alá temettettett volna:
Hoc jacet in tumulo clara de stirpe Serényi
Andreas bellidux non side laude perenni;
Qui patriae ad Jadram cecidit sublatus amore;
Rex Ludovicus eum digno hic tumulavit honore.