Révay a szent koronáról
Révay a szent koronáról
Erdélyből az ország nyugoti határára s az akkori politikai élet egészen más körébe vezet RÉVAI PÉTER neve. Régi családból származó főúr volt, ki résztvett a tizenöt éves török háborúban s Rudolf és II. Mátyás alatt a tanácsteremben a legelőkelőbbek közt foglalt helyet. II. Mátyás a négy jelölt közül Révay Pétert nevezte ki koronaőrnek Pálffy Istvánnal együtt. Nem ok nélkül mondották róla, hogy kétszeres őre volt a koronának, mert nemcsak önfeláldozó buzgalommal járt el hivatalában »tizennégy évig és holta napjáig«, hanem fürkészte is a reá bizott kincs történetét s védelmezte szentségét az avatatlan támadások ellen. Akadtak írók, mint például Tubero, kik babonásnak nevezték a magyarok tiszteletét a szent korona iránt. E kicsinylő hang nagyon rosszul esett Révaynak, s főúr létére nem átallott tollat fogni a bántalmazott korona védelmére, hiszen – úgymond – az irodalom és a történet tanúlmánya annyira díszére válik még a fejedelmi férfiúnak is, hogy nélküle nem tarthatjuk sem igazi férfiúnak, sem igazi fejedelemnek.
1613-ban adta ki Brevis Commentarius de Sacra Corona Regni Hungariae című művét Augsburgban. Midőn munkáját átnézte, szükségét érezte kibővítésének s így keletkezett a De monarchia et sacra corona Regni Hungariae című könyve, mely csak halála után jelent meg. (1659.) Eredetileg a magyar történet rövid kompendiumában akarta kimutatni, hogy méltán nevezik a szent koronát angyalinak, szentnek és apostolinak. Másik munkájában, mely az elsőnek csak bő átdolgozása, nem ejti el eredeti célját, hanem már Magyarország kidolgozottabb történetét adja a legrégibb időktől II. Ferdinánd koráig. Protestáns volt, de a mellett lelkes híve az osztrák háznak s inkább csak kénytelenségből csatlakozott Bethlenhez. A szent korona hagyományos tisztelete nála rajongó miszticizmussá fokozódik. Valami titkos magikus erőt, büntető és jutalmazó hatalmat tulajdonít a koronának. Politikai érzelmei sokszor előtörnek történeti elbeszélése közben. Ajánlja a békés eljárást vallási ügyekben és a törökkel való szövetség kárhozatosságát hirdeti. A régibb századokra nézve Thuróczit és Bonfiniust használja, de már a mohácsi vész után mind önállóbbá lesz, feljegyzéseket értékesít, vagy oly eseményeket beszél el, a melyekben neki is része volt. Műve a legjobb általános magyar történet a XVII. században; Bethlen Farkas is felhasználta.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
