Bacsányi Bécsben
Bacsányi Bécsben
Kiszabadulása után megint elülről kellett kezdenie megszakított életét. Törhetetlen lelki erővel s dacos jellemmel neki indúlt a világnak, hogy legalább a mindennapit megszerezze. Bécsben állapodott meg, hol a bankóhivatalnál saját följegyzése szerint »finánctiszt« lőn, később a pénzügyi igazgatóságnál udvari fogalmazó. A mint anyagilag biztosítva érezte magát, újra az irodalom felé fordúlt tekintete, folytatni akarván azt a munkát, a melyet Kassán oly derekasan megkezdett. Nem a saját műveit, hanem az előtte tekintélyben álló más írók költeményeit óhajtá megismertetni a nemzettel s így indítá meg dunántúli íróbarátainak költségén a Magyar Minerva című nagy fontosságú vállalatot Ányos Pál munkáival. A bécsi írói és művészi körökben, kivált Blumauer társaságában, újra éledt munkakedve, főleg miután Baumberg Gabriellával a bécsi közönség kedvenc költőnőjével megismerkedett, kit aztán 1805-ben nőül is vett. Családi boldogsága azonban nem lehetett zavartalan. Egy végzetes körülmény 1809-ben, midőn Napoleon Bécset megszállotta, újra feldúlta nyugalmát. Mi volt e végzetes körülmény: mai napig sem tudható egészen biztosan. Kazinczy szerint ő fordította le Napoleonnak a magyarokhoz intézett kiadványát. Jóllehet Bacsányi irodalmi hagyatéka e pontra nézve semmi felvilágítást nem nyújt; s újabban Wertheimer Ede és Szinnyei Ferenc elég meggyőző adatokkal bizonyítgatták, hogy a Kazinczy ráfogása merőben téves: de abból, hogy Bacsányi folyvást csak a Kazinczytól említett gyanú ellen védekezik; hogy a béke megkötése után ő is eltünik a francia sereggel és Párizsba érve a francia pénztárból kétezer frank kegydíjat kap, a melyet élte végeig húz; midőn pedig Metternich Párizsba nyomúl a szövetségesekkel, Bacsányi szükségesnek látja azonnal jelentkezni, de mielőtt ezt tehette volna, kora hajnalban fogságba hurcolják s később is újra és újra vizsgálat alá veszik: hajlandók vagyunk azt hinni, hogy Bacsányinak 1809-ben bármikép a franciák kezére kellett járnia, vagy a hogy Kazinczy írva hagyta, vagy más úton.* Felesége minden követ megmozdított, hogy Bacsányi visszanyerje szabadságát, mit csak 1816-ban érhetett el, mikor Brünnből kiszabadították ugyan, de folyvást rendőri felügyelet alatt tartották Linzben. Itt, elszakítva honától, elszigetelve azoktól, a kikkel az irodalmi élet terén fáradozott, nem érezhette munkásságának hatását, a mi neki új ösztönt adhatott volna, megrontva egészségében s életkedvében, élte le hosszú életét. Föl-fölvette írótollát, hogy a nyelvujítás harci zajában ő is hallassa véleményét, de szava megszűnt irányadó lenni, a mi csak annál jobban elkeserítette. Bizonyos fanyar büszkeséggel, hideg közönynyel olvasta azokat a kritikákat is, a melyek 1827-ben s 1835-ben összegyűjtött és általa kiadott költeményeire vonatkoztak. Mind ebben sértő mellőztetést látott s okául első sorban Kazinczyt tekintette, a kinek tanítványai alkották akkor az irodalmi közvéleményt.
L. Széchy K. értekezését: »Magyar költő idegen földön.« Az erd. Museum-egylet bölcseleti stb. kiadványainak VI. köt. és Szinnyei Ferenc tanulmányát. (Irod. tört. Közl. 1898. évf.)
Bacsányiné Baumberg Gabriella.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
