Matuta
Matuta, Mater Matuta, ősitaliai istenasszony; a hajnalnak megszemélyesítése, kinek tisztelete korán egész Italiában elterjedt s a kinek különösen az asszonyok áldoztak. Ünnepélye, a Matralia két nappal később volt a Vestaliáknál, tehát junius 11-én. CIL I2 p. 320. Kizárólag a férjes asszonyok ünnepsége volt, még pedig azoké az asszonyoké, a kik még csak az első házasságban éltek (univirae, l. Tertullian. de monogam. 17). Rabszolgarendű asszonyok nemcsak hogy eleve ki voltak zárva (Ov. fast. 6, 475), hanem ezt a tilalmat egy symbolikus szokással újból és újból emlékezetükbe vésték, a mennyiben az ünnepélyen egy ilyen asszonyt bevezettek, arczul vertek és aztán kikergettek. Plut. Cam. 5. Az ünnepi áldozat kalácsból állott, a melyet cserépedényben sütöttek, imádkozni pedig első sorban a gyermekek jólétéért szoktak; nem annyira saját gyermekeikért könyörögtek az asszonyok, mint inkább testvéreiknek magzataiért. Camillus a vejibeliek ellen hadakozván, templomot igért M.-nak, s ezt fel is építette. Ez a templom a Forum boariumon állott (Liv. 33, 27, 4), közel a Porta Carmentalishoz, Fortuna templomának tőszomszédságában. Sulla korában M.-nak új hatáskör nyilik, a tengeri hajózás és hajósok védőasszonya lesz belőle, a mi nyilván annak a következménye, hogy M.-t azonosították Leucotheával (l. Athamas), a mit a két alakra tartozó ritusnak megegyező vonásaival okoltak meg és utoljára is arra használtak fel, hogy M.-nál a meg nem egyező vonásokat is a Leucothea-Ino mythusból magyarázzák és fejtegessék. Különösen Ovidius az (Fasti, 6, 473 skk), a ki ezt a megegyezést részletesen elmondja és általános érvényre emeli. Egyébiránt az ő korában M. tisztelete már erősen hanyatlásnak indult, a császárság korából csaknem kizárólag vidéki italiai fogadalmi feliratai vannak. Italián kívül mindössze egy keleti felirat említi (Berytusból Syriában, Ephem. Epigraphica, 5, 1332). L. M.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
