Susa, 1. (héber és asszír: Susan v. Szuzan a. m. liliom), nevezetes ókori központ, Susiana persa tartománynak fővárosa. Eredetileg annak az Eufrátmenti földnek volt központja, melyet a sémi népek Elamnak, a régi és újabb persák Uvazának és Khuzisztánnak, majd Kusnak, Kissiának és Susiánának neveztek. Miután S. sokáig állott volt benszülött (turáni, semita és khaldeai) uralkodók fönhatósága alatt, Kr. e. a VII. sz.-ban a médek fönhatósága alá került, akiktől rövid időre elszakadva a persa királyoknak téli székes fővárosa lett. Az akkori S. a Choaspes (most Kercha) és Eulaeus (most Dserrahi) folyók között derékszög alakjában terült el; körülötte viruló kertek; falai nem voltak, csak erős vára, mely magában foglalta a hires palotát, mely Nagy Sándor nászának tanuja volt és a birodalomnak egyik kincsesházát. A nagyszerü romokhoz már korán hozzálátott a régészet és különösen Loftus és Dieulafoy kutatásai feltárták Dareios és Artaxerxes palotáit, melyek gazdagok ugy építkezési emlékekben (domborművekben), mint kivált ékiratokban, melyekben a Minan név (a mitikus Memnon?) sűrün előfordul. A környéken maig él a nép közt Eszter (l. o.) legendája, kinek története S. falaihoz fűződik. V. ö. Oppert, Les inscriptions susiennes (Páris 1873) és Dieulafoy, L'acropole de Suse (u. o. 1890-91).
2. S., az ugyanily nevű járás és püspökség székhelye, azelőtt az ugyanily nevű őrgrófság fővárosa Torino olasz tartományban, a Dora Riparia jobb partján, a Roche-Melon lábánál, vasút mellett, (1881) 4418 lak., posztószövéssel és fémiparral; a XI. sz.-ból való San Giusto nevű székesegyházzal, amelyben a rochemeloni madonnát őrzik. S. legérdekesebb régisége a governatore kertjében látható 13,5 m. magas, 12 m. széles, 7,3 m. mély diadalkapu, amelyet Kr. e. 8. Augustus tiszteletére építettek. S., a rómaiak Segusiója, nagy jelentőségü erősség volt mint a Mont-Cenis-n és Mon-Genévre-en átvezető alpi utak kulcsa. 1174-ben I. Frigyes a várost fölégette; 1629., 1690. és 1704. a franciák foglalták el. 1629 ápr. 1-én Francia- és Angolország egymással itt békét kötöttek. A Dora bal partján volt a Brunetta erőd, melyet a franciák 1798. felgyujtottak. Az Exilles erőd a montgenevrei utat védelmezi; róla nevezik a Mont-Cenis páyla egyik 1767 m. hosszu alagútját. Közelében van Sant' Ambrogio di Torino nevű falu =1454 lak.), amelynek közelében a Pirchiriano-csúcson áll a San Michele della Chiusa vagy La Sagra nevű bencés apátság.
4. S., az ugyanily nevü járás főhelye Jelizavetpol transzkaukázusi orosz kormányzóság keleti részében, 1550 m. magasban, sziklás, meredek hegyen, a S. folyó mellett, (1891) 32,002 lak., akik többnyire örmények. Van egy orosz, öt örménygregoriánus temploma, két siita mecsetje, reáliskolája, selyem- és pamutgyára.