1. Tengerhez (1) tartozó, tengerre vonatkozó <dolog>. Tengeri jog, mérföld, térkép, uralom. || a. tengeri csatorna: két tengert összekötő cs.
2. Tengeren (1) v. tengerben levő, ott keletkező v. történő <dolog>. Tengeri áramlat; tengeri betegség: hányingerrel járó rosszullét, melyet az erős hullámzás, a hajó ringása, hánykolódása szokott okozni főleg nagyobb hajóutak alkalmával; tengeri csata, fürdő, háború, hadviselés, hajózás, halászat, homok, kábel; tengeri kereskedelem, só, támaszpont, ütközet. A zsiráfok baj nélkül megtették a hosszú tengeri utat. (Móra Ferenc) A mesében a tengeri orkán | árnya sötétült föl. (Kosztolányi Dezső) || a. Tengerben v. tengeren élő <növény, állat>. Tengeri állat; tengeri csillag ←; tengeri csuka ←; tengeri emlős, hal; tengeri herkentyű ←; tengeri kígyó: a) a déli tengerekben élő, néhány méter hosszú, az angolnához hasonló mérges k.; b) állítólag tengerben élő, nagyon hosszú kígyóhoz hasonló mesebeli szörny; c) (átvitt értelemben, rosszalló) ügy, dolog, vita, melynek se vége, se hossza; tengeri liliom ←; tengeri madár, növény, szörny. Valóságos tengeri kígyó lett az ügyből. Fogj bé a tengeri csigába két delfint… (Csokonai Vitéz Mihály) Rezeda úr az alant hömpölygő nagy folyamba nézett, hová már oly sokan szállottak alá…, némelyek eljuthattak a Fekete-tengerig, ahol nagy fejű tengeri pókokkal, furcsa csigákkal úszkál együtt a kis pesti pesztonka. (Krúdy Gyula) || b. Tengeren (1) működő <személy, dolog>. Tengeri fóka ←; tengeri hajós, halász; tengeri medve ←; tengeri hajó, hajóhad, hajóstársaság.
3. Tenger mellett v. közelében levő <dolog>. Tengeri éghajlat, kikötő, levegő. 1914 nyarán, a világháború kitörését megelőző hetekben, kis francia tengeri fürdőn nyaraltam. (Kuncz Aladár)
4. Tengeri malac: a nyúlnál jóval kisebb, rendsz. fekete, vörösesbarna és fehér foltokkal tarkázott, ritk. egyszínű bundájú, nálunk főleg kísérleti állatként tartott rágcsáló; farka nincs, hangja röfögésszerű (Cavia porcellus v. cobaya).