szó [1] főnév -t, -k v. szavak, szava
1. A nyelvnek és a beszédnek az a legkisebb egysége, amelynek meghatározott hangalakja, nyelvtani formája és meghatározott jelentése van. Kiejtett, leírt szó; hosszú, rövid szó; bizalmas, durva, illetlen, ízes, költői, közönséges, trágár, ünnepélyes szó; elavult, élő szó; → kihalt szó; régi, régies szó; → állathívogató szó; eredeti szó; hangfestő, hangutánzó szó; → idegen szó; → nemzetközi szó; ősi szó; képzett, mesterséges szó; összetett szó; → tagolatlan szó; vmely szó családja →; a szó összetételei, származékai; a szó igazi, mai, szűkebb, tágabb, tulajdonképpeni értelmében; egy szó meghonosodik vmely nyelvben; átvesz, kölcsönöz vmely szót vmely nyelvből; származtatja a szót; szavakat alkot, megrövidít; kiejt, kimond egy szót; ismer vmely szót; lefoglal egy szót vminek a jelölésére. Haza és szabadság, ez a két szó, melyet Előszöt tanuljon dajkától a gyermek. (Petőfi Sándor) A balkonra szép nő lépjen ki halkal S mondja: édes … s mondjon más drága szókat, Mik lágyabbak mint pongyolája fodra. (Tóth Árpád) || a. (nyelvtudomány) A nyelvnek tagolt hangokból álló s önállónak tekintett, legkisebb olyan egysége, ill. ennek toldalék(ok)kal ellátott alakja <mint vmely szövegnek része>, amely vmely dolgot v. róla alkotott fogalmat jelöl, v. a mondat tagjai közt levő viszonyt jelzi, ill. a mondat értelmét árnyalja, módosítja. Egyalakú szók; egy-, két-, háromtagú szó; magas, mély hangú szó; → egy jelentésű szavak; → jelzett szó; ragozott szó; a szó alakja és jelentése; a szó helyesírása, kiejtése; a szó töve; a szó vmivel v. vmire végződik; szó szerint ért, vesz vmit: a) a szöveg v. a kijelentés betű szerinti értelmében; b) nem átvitt értelemben é., v. vmit; szó szerint fordít: az eredeti szöveg szókapcsolataihoz, kifejezéseihez, mondatszerkezetéhez ragaszkodva f. vmit; szóról szóra: az eredeti közlés, fogalmazás szövegével teljesen egyezően; szóról szóra v. (ritka) egy szóig v. az utolsó szóig: minden kis részletében, teljes egészében (igaz, úgy történt, úgy áll a dolog); hangsúlyoz, megnyom egy szót; használ, szeret vmely szót; → elharap vmely szót v. elharapja vmely szó végét; egy szót sem ért az egészből; egy (árva) szót sem lehetett (többé) kihúzni v. kivenni belőle; egy (árva) szót se szólt; egy szót sem szól, azt is lassan mondja; szavakat → mormol; → játék a szavakkal. Nem érez, aki érez Szavakkal mondhatót. (Vörösmarty Mihály) Szóhoz tapadó szolgai fordítást kívánnak. (Arany János) || b. Az ilyen nyelvi egység valamelyikének írott s a többi hasonló egységtől rendsz. különírással elválasztott alakja. Egy szóba, két szóba ír vmit; a távirat tíz szóból állott; két szót törölt; betold, elolvas, leír, közbeszúr egy szót; szavakat → preparál. || c. Címszó, szócikk. Vmely szó alatt: <vmely szótárban, lexikonban, vmely szócikkben>. Hány szó van ebben a szótárban? A nagy szavakat külön és többen átnézték. Ezt a kapcsolatot az „asztal” szó alatt keresd.
2. Az összefüggő, egységet alkotó, folyamatos nyelvi közlés, kijelentés, mondanivaló. Nagy, hangzatos szavak; költői, szárnyaló, választékos szavak; súlyos szavak; → szemenszedett szó; ügyetlenül elejtett szavak; vkinek a szavai; vkinek → első szava. Dől, folyik a szó vkiből; → beleragad vkibe a szó; → beleszorul a szó; → bennszakad a szó (vkiben); a → száján van a szó; beléje v. torkába → szakad a szó; szó esik ← vkiről, vmiről; → kevés szó esik vmiről; → sok szó esik róla; minden további szó felesleges; nehezére esik, terhére van a szó; → megered a szava; → megered a szó vkiben; → elakad a szó v. vkinek, a szava; a szó fegyverével küzd; nem → áll vkiben v. vkit a szó; nem áll meg (→ megáll) benne a szó; szó ér ← vkit, vmit; szó fér ← vmihez; a szó köztünk maradjon: kettőnk titka maradjon, amit mondtam mondok; → eláll a szava; → megindul belőle a szó v. megindul a szava; → megjön a szava; → ömlik a szó vkiből, vkinek a szájából; szava az egeket → verdesi; szavai utat találnak szívéhez; fülembe csengnek utolsó szavai; szíve, szava egy; egy szava sem igaz; minden szava hazugság; minden (igaz) szava aranyat ér; minden tizedik szava igaz; → századik szava sem igaz; → fullánk minden szava; → hallgass a szava; a szónak → rossz v. legrosszabb értelmében; a szó szoros ← értelmében; szó, ami szó v. (ritka) szó ide, szó oda: akárki mit mondjon is; azt meg kell adni v. vallani; őszintén v. az igazat megvallva; se szó, se beszéd: minden bevezetés v. előzmény nélkül; váratlanul, hirtelen; ahány szó, annyi hazugság; → belekap vkinek a szavába; vkinek a szavába → kap; szóba → kerül; szavába → vág vkinek; szavakba → szed; elég a szóból: hallgass!; ne beszéljünk többet!; elég volt a beszédből!; kifogy a szóból: nincs több mondanivalója, nem tud már mit mondani, elhallgat; szóból szó kerekedik: egyre jobban belemelegszenek a beszédbe, vitába, veszekedésbe; kár minden szóért: felesleges a beszéd, a dolog megváltoztathatatlan; ért a szóhoz: jól tud beszélni, jó előadó v. szónok; nem lehet → elmenni, → elindulni a szaván; csügg vkinek a szaván: nagy figyelemmel hallgatja a beszédét; vége legyen a szónak: elég volt a sok beszédből; → enged a szónak; hisz vki szavának; szóra bír vkit; szóra nyitja a száját; → egy szóra; → megáll egy szóra; az → első szóra; ad vkinek a szavára: véleményét figyelembe veszi, nagyra becsüli; esküszik vkinek a szavára: feltétlenül igaznak tartja, amit a szóban forgó személy mond(ott); (régies) szóra fog vkit: kérdőre vonja, vallatóra fogja; (ritka) ért a szóról: érti a világos beszédet; → feladja a szót (vkinek); → hallatja szavát; vkire, vmire → fordítja a szót; → meghúzza a szót; egymás szájából → kapkodják a szót; (vkinek) szájából veszi ki (→ kivesz) a szót; számból vetted ki a szót; vkinek a → szájába adja a szót; szót szól vkiért, vmiért: közbenjár érte; kiböki, kinyögi a szót: nagy nehezen kimondja, amit akar; (egy) szót se többet (erről v. róla); ne beszéljünk tovább róla! Szó szót → követ; belefojtja a szót; nem → érti, a (szép) szót; szót → ért vkivel; torkába v. torkára → fojtja a szót; szót fecsérel, pazarol, veszteget vmire, (ritka) vkire; kezdi, végzi a szót; halkabbra, suttogóra fogja a szót; ontja a szót: bőbeszédű; nem sajnálja a szót: a) szívesen, sokat beszél vmiről; bőbeszédű; b) szívesen elbeszélget vele; → szaporítja a szót; az ijedség, a rémület → elveszi szavát; kiforgatja vkinek a szavát: meghamisítja kijelentésének az értelmét, elferdíti azt, amit vki mondott; nem válogatja meg (→ megválogat) a szavait; válogasd meg (→ megválogat) (jobban) szavaidat!; egyik szavát a másikba → ölti; hogy → egyik szavamat a másikba ne öltsem; szavát → szegi; nem → válogatja szavait; latra veti, latolgatja, megfontolja, megforgatja szavait v. vkinek a szavait; megszívleli, szívére veszi vkinek a szavait; figyeli, hallgatja, issza, lesi, nyeli vkinek a szavait; megittasodik v. megrészegszik saját szavaitól; fukarkodik, fukarul v. fukaron bánik, takarékoskodik a szóval v. a szavakkal; kevés szóval él: keveset beszél, szűkszavú; győzi szóval. Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom. (Arany János) Olyan természetű vagyok, akinek terhére van a szó. (Mikszáth Kálmán) S hogy az asszony szava könnyekbe fulladt, bús hallgatással néztek reá. (Gárdonyi Géza) Ebéd végeztével – se szó, se beszéd – … kijelentette, hogy egy percig se marad ilyen helyen. (Kosztolányi Dezső) Bálint … éppen csak megemelte a kalapját, de szóval nem köszönt. (Nagy Lajos) || a. (jelzős, gyak. melléknévi igenévi jelzős kapcsolatokban) A jelzőben megjelölt tartalmú, ill. jellegű beszéd, mondás, mondat. Áradozó, egyszerű, szapora szó; → bizonyító →; hazug, hiábavaló, kérkedő szó; bátorító, biztató, dicsérő szó; → erősítő szavak; fenyegető, figyelmeztető, hívó, kérő, parancsoló szó; bántó, büszke, kihívó szó; pusztába → kiáltó szó; → jó szó; → szép szó; nem fog rajta a jó szó; egy rossz szó sem volt v. esett soha köztük: békességben, egyetértésben, veszekedés nélkül éltek; mindenkihez van egy jó szava; szép szavakban nincs → hiány; nem → figyel a jó szóra; → hajlik a jó szóra; várja a jó szót; egy jó szót szól vkiért v. vkinek az érdekében; egy → rossz szót sem mond vkire; kimondja az utolsó szót; szép szóval ér el vmit; egyszerű, paraszti szóval fejezi ki a gondolatait. Jaj! mert aki védelmezne, Messze van az tőlünk, messze: Levél oda el nem juthat, Izenő szó oda nem hat. (Arany János) Engem szólítnak útra, kéjre Titokzatos hívó szavak. (Ady Endre) Nem jött az álom. | Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal. (Kosztolányi Dezső) Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, | jó szóval oktasd, játszani is engedd | szép, komoly fiadat! (József Attila) || b. Vkihez intézett nyelvi közlés, megjegyzés, észrevétel; kül. vmely intést, tanácsot v. kérést, parancsot tartalmazó mondás, mondat. → Hatalmi szóval; az öregek szava; (választékos) az idők szava: egy adott (rendsz. a jelen) történelmi korszak követelményei, feladatai; korszellem.; a lelkiismeret szava: az a belső intés, figyelmeztetés, amely az embert visszatartja vmely erkölcsileg helytelen cselekvéstől; a szív, a természet szava; (átvitt értelemben) a vér szava: a) a vérségi rokoni kötelék, szeretet ereje; b) a nemi vonzalom, a szerelem ereje; fog rajta a szó: megfogadja a tanácsot, az intelmet; mindig az övé az utolsó szó; szava sincs senkihez; nincs több szavam hozzád; szó nélkül ←; vmit nem → hagy szó nélkül; nem mehetünk el szó nélkül a dolog mellett; ért a szóból; felfogja a hallott figyelmeztetes, célzás, nem részletesen kifejtett beszéd értelmét, és aszerint cselekszik; → fél szóból is ért; minden szóért megneheztel; szaván v. szavánál fog vkit: a) egy előbbi, régebbi kijelentése és a jelenlegi beszéde v. magatartása között mutatkozó ellentmondást fordítja ellene; b) ígéretének beváltására kényszeríti; hajlik v. hajt v. hallgat a szóra, okos szóra, vkinek a szavára; ügyelj, vigyázz a szavadra!; szóra sem érdemes: ne is említsd, csekélység az egész; szóra sem méltó; szót sem → érdemel; egyik fülén → beereszti a szót, a másikon ki; elbocsátja a szót a füle mellett; szót fogad: engedelmeskedik; vkinek a szavát (meg)fogadja: a) megteszi, amit vki mond neki; engedelmeskedik vkinek; b) tanácsára hallgat, s aszerint cselekszik; szót ejt v. (régies) tesz vmiről v. vmi felől: említést tesz vmiről, megemlít vmit; mondanék egy szót: volna egy javaslatom, ajánlatom; szóvá tesz vmit: bírálón, megrovásként megemlít vmit; vkinek a szavaival → élve; szóval illet vkit: szemrehányást tesz vkinek, korhol, megró vkit; → eltart szóval vkit; → eltart (jó) szóval; → jóltart szóval vkit; szóval → tart vkit. Előre látom … mint omladoz rakásra Az ész, igazság mennydörgő szavára A zordon ínség óriási tornya. (Berzsenyi Dániel) Neki minden öccsének szót kell fogadnia, de már a kisebb testvérének ő nem fogadott volna szót. (Móricz Zsigmond) || c. Élőszó <az írásos közléssel v. más kifejezési móddal ellentétben>. Szóban és írásban egyaránt tökéletesen kifejezi magát vmely nyelven; véleményét szóban és írásban szabadon kifejezheti; szóban v. szóval hajlandó elismerni vmit; szóval üzen, nem levélben. Szóval sohase bírta volna kinyögni azt, amit hegedűjén olyan mesterileg fejezett ki. (Justh Zsigmond) Ha szóval kellett valamit üzenni, … mindig a Józsi ment. (Mikszáth Kálmán) || d. Beszéd <a cselekvéssel, a tettel v. a valóságos tényállással ellentétben>. Szóban és tettben; szóval és tettel; csak szó marad: <vmely dolog, szándék, terv> nem valósul meg, nem válik tetté; csak a szónál marad: nem jut el a tettig, v. nem váltja be ígéretét. A szót nem követte tett. Ez mind csak szó. Minden szónál többet mond ez a tett. No de se baj, máskép leszen Ezután; Szóval tettel majd segítsünk A hazán. (Vörösmarty Mihály) A szó tiéd, a fegyver az enyém. | Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem. (Babits Mihály) [Ady emlékezete.] – Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta | szóval, tettel és hallgatással is? (József Attila) || e. (tájszó) Vmely dalnak a szövege <a dallamával ellentétben>. A szavát tudom, de a hangját [= dallamát] nem. Ennek a friss nótának szomorú a szava. (Justh Zsigmond) || f. Vmely nyelv (II. 2), ill. vmely nyelven folytatott beszélgetés, beszéd. A hazai v. honi szó; idegen szó üti meg a fülét; német szóra fog; → német szóra küld, visz vkit. A fürdőhely hangos az idegen szótól. A magyar szó még nem magyar érzés. (Széchenyi István) A gyorsan múló szép párizsi napokat nem akartuk magyar szóra, magyar társaságra pazarolni. (Kuncz Aladár) || g. (elavult) Rejtett szó: rejtvény (1), talány.
3. Beszélgetés, társalgás, tárgyalás, vita. Szó esik, szó folyik, szó van vmiről; ráterelődik a szó vmire; nehezen indul a szó; gyérül, kifogy, megáll a szó; szóba → áll vkivel; szóba se → áll vele; szóba → ered; szóba elegyedik, ereszkedik vkivel; szóba → jön; szóba kerül vki, vmi; szóba se jöhet; vkivel szóba → keveredik; szóba → hoz vmit; szóban → forog; egy szónak → sem ura; egy-két szóra: rövid beszélgetésre; szóra se méltat vkit: nem szól hozzá, nem hajlandó vele beszélni; → átveszi a szót; → átviszi a szót vmire; → csűri-csavarja a szót; ott hagyta el a szót, hogy …: (előzőleg, mielőtt másra tértünk v. félbeszakították,) arról beszélt, hogy …; → rakja a szót; egy-két v. néhány v. pár szót → szól vkivel; szót → vált; szavát sem lehet → venni; szót → veszít; szót ne → vétsek v. szómmal ne → vétsek; → viszi a szót; → visszaadja a szót. Megismerkedett egy … szatócsnéval, és szóbul szó lett, sok szóbul szerelem lett. (Mikszáth Kálmán) Az egriek megesküdtek, hogy a törökkel szót nem váltanak, semmiféle izenetet tőlük el nem fogadnak. (Gárdonyi Géza) A vak ember … itt talált egyazon sorsúakra, akikkel szót érthetett. (Tömörkény István) Míg így szóval tartott, a folyóparti töltésen vígan haladtunk tova. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Vmiről van szó: vmi van veszélyben, vmi forog kockán. Élet-halálról van szó; nagy összegről van szó; a becsületről van szó. Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, | de mi, férfiak férfiak maradjunk. (József Attila) || b. Szó sincs róla: a) nem lehet róla beszélni, nem úgy van, lehetetlen. Szó sincs róla, hogy eljöjjön; b) (megengedő határozószóként, így is:) szó se róla: igaz, hogy … (de); szó sincs v. szó se róla: szép, szép, (de …).
4. <Beszélgetés vita, tanácskozás, tárgyalás közben> felszólalás, hozzászólás, ill. hozzászólási lehetőség v. jog. → Utolsó szó; övé kell, hogy legyen az → utolsó szó; ez az → utolsó szavad?; az → utolsó szó joga; a → végső szó jogán; kimondja vmiben a → végső szót; övé a szó; őt illeti a szó; szóhoz → jut; szóhoz juttat vkit: alkalmat ad neki, hogy beszéljen, vmibe beleszólhasson; → halljunk szót!; szót kér, kap; szót → emel, szavát → emeli; szót → emel vki, vmi mellett v. ellen; szót → emel vkinek vminek az érdekében; → felemeli a szavát; felemeli tiltakozó szavát vmi ellen; → átadja vkinek a szót; → átengedi a szót vkinek; átveszi a szót vkitől; megadja a szót vkinek; → megtagadja a szót; megvonja a szót vkitől; eláll a szótól. Szót kérek, elnök úr – ugráltak fel többen. (Tolnai Lajos) Egy szó, egy ellentmondás nélkül ment keresztül a javaslat. (Móricz Zsigmond) Oly korban éltem én e földön, | mikor ki szót emelt, az bujhatott | s rághatta szégyenében ökleit. (Radnóti Miklós) || a. Beleszólás vmely ügy lebonyolításába; irányító akaratnyilvánítás. Szava van vkinek vmiben: véleményét feltétlenül figyelembe kell venni; (csak) egy szavába kerül vkinek vmi: elég, ha egyszer szól (s máris elintézik az illető ügyét) Ebben neki is van szava, hiszen tagja a bizottságnak. Pénzt nem adtak hozzá, s így semmi szavuk sem volt bele. (Jókai Mór) A gazda oly nyugalommal mosolygott, mintha csak azt mondaná, hogy neki csak egy szavába kerül, hogy ez mind megváltozzék. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka, régies) Szavazat, szavazati jog. Tíz szóval nyolc ellenében elfogadták a javaslatot. Nyolc szóval négy ellen a vádlott „bűnösnek” találtatott. (Jókai Mór)
5. (gyak. birtokos személyraggal) Kötelező ígéret, becsületszó. → Adott szó; áll a szavam; felment vkit a szava alól; → embere szavának; → ura a szavának; szavának → áll; szavát → adja (vmire); állja a szavát; bírja vkinek a szavát; megtartja, megmásítja, megszegi, visszavonja a szavát; szavát → tartja; szavát → veszi vkinek; → visszaadja vkinek a szavát; → játszik a szavával. Állott is szavának, szent volt fogadása. (Petőfi Sándor) Nem hinnék az urak, amit Toldi fogad, | Hogy nem csak kijátssza minden ő dolgokat, Nem bocsátanák el, ha jutna eszekbe | Olyan eset, mikor Toldi szavát szegte. (Arany János) Hadnagyi szavamra, csak az írók félnek a haláltól. (Ambrus Zoltán)
6. (gyak. többes számban) Kifejezés, szókapcsolat, szóhasználat. Elcsépelt, elkoptatott szavak; keresetlen, mindennapi, egyszerű szavak; az nem (is) szó: az nem fejezi ki elég erősen, amit mondani akarunk; erre nincs szó; olyan felháborító, hogy nem lehet rá elég erős kifejezést találni; a szavakba v. vkinek a szavaiba kapaszkodik: a mondottak, a szöveg kifejezésein akad fenn; szőrszálhasogató; → keresi a szavakat; szereti a nagy szavakat: szereti a nagyhangú szólamokat; nagy szavakat mond; enyhe (szelíd) szóval élve; → más szóal. Nem találok szókat érzékeny megindulásomnak kifejezésére. (Csokonai Vitéz Mihály) Válogatatlan szavakkal [beszélt] az érzés és indulat rohamában. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Nagy szó: a) jelentős, nyomós, súlyos, tartalmas kijelentés; Nagy szót mondtál, s ha képes volnál azt megtenni, első vezéremmé tennélek, (Jókai Mór); b) <méltánylás, elismerés, meglepetés kifejezéseként:> ritka, nagy, jelentős dolog, örvendetes tény. Nagy szó, ha igaz. A régi időkben nagy szó volt száz korona. Szegény sorból küzdötte fel magát, s ez akkor nagy szó volt. Nem nagy vagyon, de rendezett. Ez pedig nagy szó nálunk. (Justh Zsigmond)
7. Fájdalomnak, haragnak, bosszankodásnak hangos felkiáltásban v. tagolatlan hangokban való megnyilvánulása. Szó nélkül tűri a fájdalmat. Toldi … Sarkát az urának nyomkodja szünetlen, Serkedez a vér is belőle kegyetlen: | Lajos, egy szó nélkül, azt is bizony állja. (Arany János)
8. (átvitt értelemben, népies) Emberi hang, beszédhang, énekhang. Erős, gyenge, éles, harsány, tompa a szava; szót → ereszt; szavát dalnak, éneknek → ereszti; szavát se lehet hallani; saját szavát se hallja az ember a nagy zajban. Csakhamar készen lett a rövid levéllel … | Elolvasta Márton, hanem csak magában, | De még a szava is elállt bámultában. (Arany János) Szeder Oláh István úgy elhallgatott, mintha hirtelen szavát vették volna a boszorkányok. (Móricz Zsigmond) || a. (rendsz. összetételben) (átvitt értelemben) Állat, főleg madár hangja, madárdal. A daru, a kakukk, a pacsirta szava. Szívem nagyot dobbant, a kakas szava az éjfélt jelenti. (Mikszáth Kálmán) A csendességet kedvelte, a méhek döngését, madarak szavát. (Gárdonyi Géza) || b. (gyak. összetételben) (átvitt értelemben) (kissé választékos) Vmely tárgy, főleg hangszer v. természeti jelenség hangja. Az ágyú, a hegedű, a kürt szava; az ezüstpénz csengő szava; a mennydörgés szava; a vadon szava. Futsz a csatázó trombiták szavától. (Csokonai Vitéz Mihály) Öreg, te ódd az árvát, én megyek; Mert ütközetre hí a kürt szava. (Vörösmarty Mihály) Ha János bácsit … kérdezem, hogy milyen szó mellett táncolt a lakodalmán, azt mondja, hogy dudaszó mellett: (Tömörkény István) A deák … hangja túlzengette a kis harang szavát. (Móra Ferenc)
Szólás(ok): egy szó (annyi) mint száz: akármennyit beszélünk is, végeredményben egyszóval; száz szónak is egy a vége: a) hiábavaló minden kifogás, az eredmény mindig egy; b) a dolgot meg kell tenni; (népies) szó éri a ház elejét: megszólnak, kifogást tesznek vmiért. Közmondás(ok): szóból ért az ember v. a magyar (ember): a) ha azt akarjuk, hogy vki így v. úgy cselekedjék, meg kell neki mondani, mit tegyen; b) akinek vmi baja, panasza v. kívánsága van, mondja meg nyíltan, mert csak így lehet rajta segíteni. A szó elrepül, az írás megmarad: az írásbeli megállapodás megbízhatóbb, megnyugtatóbb, mint a szóbeli.
Szóösszetétel(ek): 1. szóalkat; szóalkotó; szóátvétel; szócikornya; szócsináló; szócsonkítás; szócsoport; szóegyezés; szóegyeztetés; szóelcsavarás; szóeleji; szóelemző; szóeredet; szóelválasztás; szófacsarás; szófajta; szófaragó; szófecsérlő; szófestés; szófogadás; szófolyam; szófordulat; szóforgatás; szófosó; szófoszlány; szófölösleg; szófullánk; szófüzet; szógazdagság; szógyártás; szógyártó; szógyűjtés; szógyűjtő; szóhalmaz; szóhasonlítás; szóhiány; szóhiba; szóhős; szóillesztés; szóismétlés; szókezdet; szókezdő; szókiejtés; szókihagyás; szókurtítás; szólajstrom; szólejtés; szómagyarázó; szómalom; szómondat; szórejtvény; szószegény; szóvégződés; szózagyvalék; 2. ágyúszó; alapszó; becsületszó; betűszó; birtokszó búcsúszó, címszó; csengettyűszó; divatszó; dobszó; dudaszó; előszó; élőszó; énekszó; esküszó; fogalomszó; fokozószó; formaszó; fuvolaszó; füttyszó; gyökérszó; gyökszó; harangszó; harsonaszó; határozószó; hegedűszó; ikerszó; indulatszó; jajszó; jelszó; jövevényszó; kakasszó; kakukkszó; kérdőszó; kölcsönszó; kötőszó; kürtszó; mesterszó: módosítószó; mondatszó; muzsikaszó; műszó; névszó; nótaszó; orgonaszó; őrszó; pacsirtaszó; parancsszó; példaszó; pipaszó; puskaszó; segédszó; sípszó; szakszó; származékszó; szitokszó; tagadószó; tájszó; tiltószó; töltelékszó; tőszó; tréfaszó; trombitaszó; tükörszó; utalószó; utószó; vándorszó; varázsszó; végszó; vezényszó; vezérszó; viszonyszó; zárószó; zárszó; zeneszó; zokszó.