1. tárgyas Karcol vkit, vmit: <személy> vmely hegyes eszközt v. a körmét úgy húz(za) egy darabon vkinek a bőrén, vmely testrészén v. vmin(ek a felszínén), hogy vonalszerű kis nyomot hagy, bemélyedést váj, esetleg kisebb sérülést ejt rajta. Ne karcold az asztalt azzal a tűvel! || a. (tárgy nélkül) (ritka) Beh bolond az ember, hogy akkor is harcol, Mikor nem tud vágni, legfölebb ha karcol. (Arany János) || b. Karcol vkit, vmit: <hegyes tárgy, eszköz> mozgás közben egy darabon hozzáérve, vonalszerű kis nyomot hagy, bemélyedést váj vkinek a bőrén, vmely testrészén v. vmin, esetleg kisebb sérülés(eke)t ejt rajta; karmol (1a). A kés hegye éppen csak karcolta a bútort. Ez a cipőmből kiálló szög szüntelenül karcolja a lábamat. A páncélt … átjárja pogány vas, És testét, noha csak gyengén karcolva, hasítja. (Vörösmarty Mihály) || c. (tárgy nélkül) Vmi alakjánál, anyagánál, természeténél fogva ilyen nyomot szokott hagyni, esetleg sérülést ejteni vmin, vkin. Karcol ez a ceruza, ez a toll. || d. Vhova karcol vmit: <hegyes eszközzel> vmibe, vmire bemélyedő vonala(ka)t húzva rajzol, ír vmit. A műkorcsolyázó figurákat karcol a jégre. Hát én? én nevemet karcoltam volna homokba, Melyet, névvel együtt, egy hó szellője is elfúj? (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben) Vmi karcolja vkinek a torkát: éles v. hideg levegő, erős v. csípős ital, erős paprika, esetleg vmely apró éles tárgy csípi, marja, ingerli a torkát; kapar (7). Karcolja a torkát a bor. Valami karcolja a torkomat. Ajkához emelte az italt, de az váratlanul karcolta a torkát, mintha nem is konyak, hanem rum volna. (Babits Mihály)