érces
érces [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (ritka, régies) Fémet, fémek vegyületeit, sóit tartalmazó <anyag>. Érces ásvány. Az érces víznek nincsenek férgei, halai. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Olyan <tárgy>, amely ércből (2–3), fémből van, készült. Már emelé szörnyű hatalommal az érces Dárda nyelét. (Vörösmarty Mihály) || b. Érchez hasonló, ércre emlékeztető <tulajdonsága vminek>; fémes. Érces csengés, fény. Sűrű fekete haja valami érces fénnyel bír. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Tisztán csengő, erőteljes zengésű, telt, erős <emberi hang>. Érces baritonja van; érces hangja betölti a termet; érces hangon megszólalt. Üvölt egy minden más hangot elnyomó, érces hang, mintha óriás rézüstből bődülne. (Gárdonyi Géza)
ércesség.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
