Mindeddig akár nevelésről, akár kiképzésről beszéltünk, mindenképpen olyan elveket és módszereket ismertettünk, amelyeket a kezdő vagy a gyakorlott kutyatartó minden segédeszköz és segítő szakember nélkül otthon, saját maga alkalmazhat. Sőt reméljük, világosan kiderült, hogy nem is annyira az egyes konkrét gyakorlatok pontos leírását tartottuk a leglényegesebbnek, hanem egyfajta szemlélet kialakítását és megszívlelését, amelynek talaján az olvasó megtanulhat kutyát tanítani. És az már teljesen az egyéni igényeken, elképzeléseken múlik, hogy ki mire tanítja meg négylábú kedvencét. Van azonban a kutyakiképzésnek jó néhány olyan szakága, amely bizony már nagyobb felkészültséget, szakismeretet, több munkát, sajátos felszerelést, eszközöket, szakembereket kíván. Ezek: a vadászkutya és a pásztorkutya kiképzése, az őrző-védő munka, a nyomkövetés, a vakvezetés és így tovább. Ezekkel a speciális területekkel ugyan külön könyvek foglalkoznak, de legalább néhány mozzanatukkal megismertetjük az olvasót, mégpedig azokkal, amelyek egyrészt véleményünk szerint legérdekesebbek és legfontosabbak, másrészt a legjobban illenek könyvünk témakörébe.