A karmesternek: Dávid zsoltára.
URam, a te erődnek örül a király. Mennyire ujjong, hogy megsegítetted!
Megadtad neki szíve kívánságát, ajka óhajtását nem tagadtad meg. (Szela.) [Zsolt 37,4]
Hiszen gazdag áldással fordulsz feléje, fejére színarany koronát teszel.
Életet kért tőled, és megadtad neki, hosszú életet, örökké tartót. [Zsolt 61,7-8 ]
Nagy a dicsősége, mert megsegítetted, fenséget és méltóságot adtál neki.
Bizony, áldottá teszed örökre, megvidámítod őt, örülhet előtted.
Bízik a király az ÚRban, szereti a Felséges, ezért nem tántorodik meg.
Kezed utoléri minden ellenségedet, jobbod utoléri gyűlölőidet.
Olyanokká teszed őket, mint a tüzes kemence, ha megjelensz, URam. Haragod elnyeli őket, és tűz emészti meg.
Magzataikat kipusztítod a földről, utódaikat az emberek közül.
Ha rosszat forralnak ellened, és cselt szőnek, nem mennek semmire, [Ézs 8,10]
mert megfutamítod őket, célba veszed íjaddal.
Mutasd meg hatalmadat, URam! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!