EMINESCU, MIHAI (1850–1889) román költő
a vagyon, a tekintély s törvény véd bástyaként…
nem várhat semmit ott túl, hisz a halott nem él.
pártolja azt, ki dúskál, s kijátssza a szegényt.
Ha már hiába bíztok az égi jutalomban,
vegyétek el a földön, amihez jogotok van,
s mint egyenlőek, éljünk egymás testvéreként.
ha nem lesz úr az ember más emberek felett.
külön lét minden ember az emberek között.
bármi csábít, hajt előre.
bízni balga, félni dőre.
ami rossz s jó, meg ne tévedj.
Évre év jön, évre év megy.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me