Házasság.
Házasság.
A német-ujvárvidéki horvát legény már korán kiválasztja jövendőbelijét, sokszor már 16–18 éves korában s viszonyt köt vele, mindaddig, míg a legény a törvény értelmében nem nősűlhet. Ezt egyáltalában rendben levőnek tartják, a mit nem itélnek el és ez a szokás semmit sem változtat azért a házassági szokások megtartásán.
Mikor elérkezik a törvényes házasság ideje, a legény a felkért kérőkkel elmegy a leányos házhoz, aztán a kérők ékes beszédben, sokszor pattogó rigmusokban előadják jövetelük czélját. Némely községben a kérők megérkezésekor a leány átfut legközelebbi nőrokonaihoz, azok véleményét kikérendő: vajjon hozzá menjen-e a kérdéses legényhez? Persze ez csak formalitás.
Ha a leányt a szülők odaigérik, akkor elkezdődik az alkudozás, hogy t. i. a szülők mit és mennyit adnak a leánynyal? Ez sokszor mélyen bele nyúlik az éjszakába; ekkor már az elfogyasztott bor hatása mutatkozni kezd és engedékenyebb hangulatba hozza az alkúdozó feleket. Egyik is enged, a másik is, és végre létre jön az egyezség. Ennek megtörténte után, rendesen szombaton este vagy vasárnap reggel, a jegyesek elmennek a lelkészhez, a szükséges tanúk és néha az örömszülők kiséretében.
A nászidő tartama alatt a legény bokrétás kalapot visel, az ara ezen idő alatt nem igen dolgozik, tisztán öltözködik és némely községben naponkint eljár a misére vőlegénye kiséretében, ki mise után haza kíséri. A ruhát illető szükséges bevásárlásokra együtt mennek a közelebbi nagyobb községbe, ez alkalommal persze egy kis ivás is történik. Több községben az a szokás, hogy az esküvőt megelőzőleg 8–14 nappal a vőlegény vagy menyasszony szülei házánál előlakodalmat tartanak, mely alig külömbözik az esküvőt követő lakodalomtól s a zene, táncz, evés-ivás rendesn másnap reggelig eltart.
VASVÁRMEGYEI NÉPVISELETEK.
Csákány-vidéki magyarok.
Hiencz leány Borostyánkő vidékéről.
Grünwald Gy. Imre akvarellje.
387Az eskűvő napján, mely hétfőn, de leginkább szerdán történik és pedig mise közben, a menyasszony díszesen öltözködve, zöld koszorúval fején lép az oltárhoz; több községben az ara nyakáról térdig érő fehér finom 1/4 m. széles szövet lóg alá, mely hasonlit a lelkészek által használni szokott vélumhoz. A rohonczvidéki horvátok jegygyűrűiket megáldatják és azt kölcsönösen elcserélik, de a németujvárvidékiek ezt nem teszik a lelkész minden rábeszélése daczára sem. Az eskűvő végeztével a násznépet a templomból kiléptekor zeneszóval fogadják, a fiatalság azonnal tánczra perdűl – sár vagy hó nem akadály – és aztán tánczolva, kúrjongatva, dalolva vonulnak a lakodalmas házhoz.
Ebéd nincs, csak késő este vacsora, mely sokszor éjfélen túlra is elhúzódik. A vacsoránál az ifjú házaspár az asztalfőn egymás mellett ül, egy tányérból eszi azt, a mit nyoszolyó asszony a tálból eléjük rak, mert nekik maguknak a tálból sajátkezűleg kivenni semmit sem szabad. Az ételek fölhordása előtt az egyik vőfély üres tállal kezében megáll a küszöbön és nagy beszédet kezd, mikor megindúl, szándékosan megbotlik és vigig terűl a szoba közepén, a tál pedig darabokra törik. Az ételek felhordása közti időszakot dalolással és egyhelyben ugrálva töltik ki.
Rohoncz vidékén a nyoszolyó leányok felállanak a padra, a borral telt üvegpoharat fejükre teszik és bár ugrálnak, jobbra-balra hajladoznak, de oly ügyesen, hogy a pohár nem esik le fejükről és tartalma sem locsolódik szét.
Rohoncz vidéken szokás az is, hogy ebéd közben a fiatal asszony minden vendégének egy-egy zsebkendőt ajándékoz. A vőfély elkezdi: ta mlada sznaha prikazsuje te malidar ovomu ter onamu gospodinu vivat! Erre a zenészek túst húznak, vagy fujnak és az ajándékozás mindaddig folytatódik, míg a készletből tart. Később a „mlada sznaha” részére gyüjtenek adományokat, viszonzásul az ajándékozott zsebkendőkért s így bizony többször megtörténik, hogy 20 kros kendőért 1 frtot is fizetnek. Lakoma végén bevezetik a szakácsnét, mint egyebütt a magyaroknál is, ki egy szurkos vén banyának van felöltözve s rongyokkal betekert kezében a levesmerő kanállal, követeli a fájdalompénzt, hogy főzés közben úgy összeégette kezeit, hogy tán örökös nyomorék marad. Ha a vendég nem akarja észre venni, a kanállal megveri az asztalt, még hangosabban ríkácsolva: „rodi Bozse, rodi.”
Rohoncz vidékén az is szokás, hogy éjfél tájban letánczolják a menyasszonyi koszorút, de ez más vidéken lakó horvátok között nincs meg, mert ez német szokás.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
