Sertés.
Sertés.
A szalontai sertés révén Bihar vármegye sertéstenyésztése már régóta híres. De valamint mindenütt a jót elnyomja a jobb, így történt ez a szalontai sertéssel is, melyet a kisjenői kondorszőrü szőke mangalicza egészen eltüntetett. A szalontai sertés goromba, nagy állat volt; fején az arcz-él egyenes, feje hosszú, nyaka középhosszúságu, háta közepesen ívelt, fara arányos szélességű, de lejtős, mélysége szép, törzshossza nagy, oldalai laposak, lapoczkái és konczai húsosak, lábai középhosszúságúak voltak, csontozata erős, bőre szívós, sertéi hullámosak, sűrűek s a verestől a sötétbarnáig váltakozó színnel bírtak. A szalontai sertés lassu fejlésü, de szívós, edzett 323állat volt; zsírra kevésbbé jól hízott, de kemény, ösztövéres, eltartható szalonnát és sok húst adott. Az utolsó tiszta szalontai nyájat a Királyhágón túl 1878-ban oszlatták fel, de egy évvel később a kisbéri m. kir. állami ménesbirtok, a fajta jelleg fentartása végett, egyik gazdaságában 4 kannal és 20 koczával szalontai tenyészetet rendezett be, melyet 1863-ban még 2 kannal, 13 kocza-süldővel és 22 malaczczal egészített ki. De közbe jött egy körülmény, mely a kisbéri kondát megszüntette. A sertésnek ugyanis oly szálkás, goromba húsa volt, hogy a Berlinbe jutott rakomány még kolbász-gyártásra is alig volt felhasználható. Ennélfogva a kisbéri jószágigazgatóság kénytelen volt angol kanokkal keresztezési kísérleteket végezni. Ezután fellépett a gümőkór, tiszta anyag többé már nem volt beszerezhető s így kénytelen volt az igazgatóság ezt az utolsó tenyészetet is beszüntetni.
Bihar vármegyének jelenleg legértékesebb sertésfaja kétségtelenül a szőke kondorszőrű, mely a kisjenői főherczegi uradalomnak mangalicza-tenyészetéből keletkezett s a fekete szőrű u. n. Szunyogh-fajta.
Margitta. – A mölki uradalom hároméves siementhali bikája.
Dr. Berthold felvétele.
Miklós szerb fejedelem 1833-ban József nádornak a maga híres „Sumadia” tenyészetéből két kant és kilencz koczát ajándékozott, mely törzset a boldogemlékű nádor az ő kisjenői uradalmában helyezett el. Később egy kis sumadia-szállítmány érkezett Kisjenőre, mely kiegészítette a tenyészetet. Ez a nyáj lőn alapja a kondor-sertés tenyészetének hazánkban s a legelső tenyészetek 9/10 része a kisjenői nyájból vette az anyagot. Ezt megelőzőleg, a 20-as években, valami Bárczay nevű birtokos a Szerémségől származó fekete, egyenes szőrü sertéseket hozott Szabolcsba; ebből a nyájból került az ötvenes évek elején Szunyogh Bertalanhoz Esztárra a később oly hiressé vált fekete sertés. Mivel azonban lassabban és nehezebben hízott mint a kondorszőrü, Szunyogh ez utóbbiakkal keresztezni kezdte nyáját, e mellett az utódoknál a test-alak helyességére igen ügyelt, színre gondosan selejtezett, jól megválasztotta a magnak valókat s így tenyésztési mesterségével megalapította a fecskehasú, fekete-kondor sertésjelleget, mely úgy alak mint termelés tekintetében, bizvást sorakozik a kisjenői mangaliczához. Utóbbit valamivel hízékonyabbnak mondják, de a feketék jobban ellentállanak a betegségeknek s szaporábbnak is tartják őket. Az esztári nyáj mellett legjobb gróf Tisza Istvánnak szintén esztári eredetü fekete nyája Gyantán, 200 magkocza állománynyal. Szép fekete nyájak vannak még Bihar-Diószegen, Ér-Semjénben, Pocsajon; jobbára azonban a szőke kondorszőrü faj van elterjedve, melyből néhány példányt képben is bemutatunk. Ezek a cséhteleki 324sertéstenyésztésből valók. Alapította jelenlegi tulajdonosa, Wertheimstein Alfréd 1874-ben az Alföldön vett 25 drb. koczával, a melyek kisjenői anyáktól és okányi kanoktól származtak. A szép és különösen hosszú törzsü koczák azonban akkor még nem voltak elég erős csontozatuak és különösen fejalakulások nem volt kifogástalan. E hibák kiegyenlítése czéljából keresztezve lettek Balázsházynak akkoriban országos hírű kődombi tenyészetéből vett elsőrendű kanokkal. Ez a keresztezés kitünően bevált és az ivadékok külön családokban, a melyek közül Kopó, Sugár, Horváth, Holló, Karó nevű törzsek különösen kiemelkedtek, tovább tenyésztettek. A sokszor és utóbbi időben az 1898-iki szegedi országos kiállításon s az 1899. budapesti tenyészállatvásáron ismét első díjjal kitüntetett tenyészetet erős csontozata, hosszú, egyenes törzse, mélysége, szép fej. és fülállása, göndör, serte nélküli szőke szőre, nagy hízékonysága és a ragályos betegségekkel szemben ellentálló képessége jellemzi.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
