Az alluviális korban vette kezdetét Alföldünk mai folyórendszerének kifejlődése. Ekkor alakúlt ki a Duna is, a mely eredetileg a Tisza völgyülete felé vette útját (Halaváts). Ezt az irányát még az alluviumban megváltoztatta, még pedig a Baer-féle törvény kényszerítő hatása alatt. A Duna állítólagos helyváltozását a fent említett túdós törvényével, a mely szerint a föld éjszaki féltekéjén déli irányban haladó folyó jobb partját jobban mossa, mint a baloldalit, tényleg meg lehetne magyarázni, ha a Duna síma lejtős síkon nyomúlt volna nyugat felé, miként a Tisza. De a jelen körűlmények között a Dunának el kellett volna hordania a medrével párvonalasan nyúló diluviumkorabeli hátságot és lősztelepet, mert elképzelhetetlen, hogy a Duna a mélyebbik völgyületből a partosabb lejtőn hátrált volna, a nélkül, hogy az útjába eső Duna–Tisza közötti hátságot el ne söpörte volna. Különös jelenség és Baer törvényével meg nem egyeztethető és magyarázható, sőt ez esetben bizonyító erejét gyöngíti, az a tény, a melyet geológusaink is elismernek, hogy a vármegye területén a Duna Madarastól kezdve Nemesmilitics és Kernyája felé a Telecska lábánál keleti irányban folyt volna, a hol a Dráva medrére talált, melyben e folyótól, mint ma is, keletre téríttetett el, úgy hogy lassan végig haladt a vármegye területén, a Drávával együtt, délebbre sülyesztve folyását, sőt még folytatná is azt az irányt, ha a Fruska-Gora útját nem állaná és nyugat-keleti útjának megtartására nem kényszerítené. Volt idő, a mikor a Duna az akkor még a Fruska-Gorával összefüggő titeli fennsíkot is körűlfolyta.
A Dunának nyugat felé való törekvése következtében a vármegye ez oldali határvonala állandó, bár rohamos változásoknak van alávetve. A vármegyét különben a Duna Bajánál érinti először, a honnan egészen Szlankaménig 291 kilométer hosszú vonalon a vármegye nyugati, illetőleg déli határát alkotja. A bajai és szlankameni Duna vizének 0 pontja között 14.86 m, van az első 0 pont ugyanis 83.91, a második 69.05 méternyire fekszik az Adriai tenger színe fölött. Az esés ezen a szakaszon tehát kilométerenkint 51 mm. A Bojától Vukovárig megtartja észak-déli irányát, nem tekintve a kisebb-nagyobb kanyargásokat, s majdnem derékszög alatt keletnek fordúl, hogy a Tiszát felvéve, délnek siessen.
14Bajánál a Duna medrének szélessége már tetemes arányt ölt. Bajától Szlankaménig az egyes szakaszok hosszúsági és szélességi adatai a következők:
Baja–Bezdán
|
58.7 km
|
Bezdán–Apatin
|
36.5 km
|
Apatin–Drávatorok
|
19.0 km
|
Drávatorok–Gombos
|
17.1 km
|
Gombos–Vukovár
|
33.2 km
|
Vukovár–Ópalánka
|
40.2 km
|
Ópalánka–Ujvidék
|
45.8 km
|
Ujvidék–Szlankamén
|
40.7 km
|
Szlankamén–Tiszatorkolat
|
0.9 km
|
A Duna főágának szélessége 0 vízállásnál:
Baja, gőzhajóállomás
|
– m
|
Bezdán, csatorna-kikötő
|
400 m
|
Apatin gőzhajóállomás
|
450 m
|
Drávatorok, almási gőzhajó-állomás
|
310 m
|
Gombos, csárdánál
|
540 m
|
Vukovár, alsógőzh. állomás
|
430 m
|
Ujvidék
|
250 m
|
A Duna főágának esési magasságai:
Baja–Bezdán
|
3.24 m
|
Bezdán–Apatin
|
1.93 m
|
Apatin–Drávafok
|
0.69 m
|
Drávafok–Gombos
|
0.86 m
|
Gombos–Vukovár
|
1.57 m
|
Vukovár–Palánka
|
2.30 m
|
Palánka–Ujvidék
|
2.17 m
|
Ujvidék–Szlankamén
|
4.40 m
|
A Duna vize a vármegye nyugati határa mentén aránylag csekély gyorsasággal, 0.90 méter másodperczenkénti sebességgel hömpölyög tovább, a miért is ez a rész igen alkalmas kanyargásra, elágazásra és szigetképzésre. Bajától Drávafokig az újabb és régibb Dunaágaknak valóságos labirinthusát találjuk, a mely számtalan sziget között kanyarog tovább. Legjelentékenyebb a Sugoricza-ág, mely a folyamtól elszakadva, a baracskai Dunaágba szakad, hogy Bezdánnál ismét egyesűljön a folyammal. A „Baracskai Duna”, mint már említettük, újabban a Ferencz-csatornát táplálja kis víz idején, sőt maga is hajózható.
Az elágazás következtében két nagyobb sziget keletkezik, melyek közűl a mohácsi, vagy Margitta-szigetet erős töltés védi a Duna kiöntései ellen; Gomboson alúl alakúlt a terjedelmes Zsiva-sziget. Nagyobb sziget még a Petres-sziget, kisebbik: a Hulló-sziget, a bölcskei sziget, a Kalandos, Sziga, Csimirszka, Ada, Velikaada, Czerjiczada és a péterváradi vársziget.
Drávafoknál a Duna vizét, a sebesfolyású Dráva másodperczenként 1325.4 köbméter vízzel szaporítja. Részben a Dráva beömlése, részben a talaj felépítése (erdődi magaslat) kényszeríti a Dunát keleti kitérésre, melyet Gomboson alúl déli, majd a Fruska-Gora előhegyei, Ujvidéknél pedig éjszaki, illetőleg délkeleti váltja fel.8) 18)
A Duna kiöntéseitől a vármegyét gondozott töltések védelmezik.
A Dunán a hajóközlekedés, deczember és január hónapok kivételével, midőn a jégtorlódás akadályozza, egész éven át tart. A hajózás megkönnyítése, illetőleg az út megrövidítése czéljából a Duna kanyargásait több helyen csatornával kötötték össze, úgy hogy a régi kanyarulat és az újabb ásott csatorna következtében szigetek alakúltak a holt ágak és a főfolyás között.