203. YVETTE GUILBERT
203. YVETTE GUILBERT
Járja, járja a világot, s elkerült Budapestre ismét a nagy Yvette. La mère Bontemps száll-száll. Vénülünk. Yvette Guilbert nem vénül. Egyre többet akar, mindig nagyobbat a chanson Sarah Bernhardtja. Hess, hess, Idő! Minden, ami rád emlékeztet. A fekete kesztyű is. Minden, minden… Legyünk egyre fiatalok, fiatalabbak, mások. Csak a rangunk öregedjék. És a rang öregszik. Nincs egyéb fájdalmunk, csak az, hogy még Yvette Guilbert is el tud akadémikásodni. Levetett minden szép rakoncátlanságot, gyönyörű szabálytalanságot. Most már ő a tökéletes Yvette Guilbert. És ma este pláne a chanson-história papnője. Föltámadott Pompadour-asszonyként lebbent elénk, s énekelte a XVII. és XVIII. század chansonját. Ezer szerencsénk, hogy azokat, melyeket úgy ismerünk, akár a Náni-Náni-dalt. Édes, szép románcok. És miket beszélt velük s bennük a tökéletes Yvette. „Le Roi a fait battre tambour”-ral például. A tomboló dévajság legmagasabb skáláján kezdi, s mikor a dal végén halálosan megtompul a díva hangja, zokogni szeretnénk mind. Ezek a dévaj, bús nóták!… Okvetlenül ezek voltak Yvette Guilbert gyermekdalai. És most megszenteli a maga érett, diadalmas, új művészetével. Meg, meg mind. A bretagne-i legendát is, melyben nem akar csókot adni Simonne-nak a tisztelendő úr, s ezért meg fog halni a kisleány. S sírni sem lehet akkor a tisztelendő úrnak, mert énekelni kell a requiescat in pace-t a kis Simonne felett. Holott már Pomponne lelkésze csókokkal gyógyítja a leányokat. És a kis affektáló legyező-dal. Aztán a Jani-Juci féle kis esetek… Yvette Guilbert fölemeli a francia chansont, a már meghalni akarót, s a ma estéért már be illenék őt választani a francia akadémiába. Mennyivel többet tud ez a nő a kultúrhistórikusoknál!… A Royal nagy terme megtelt előkelő közönséggel. És ez a közönség tobzódott a maga érthető odaadásában. Kétszer lépett pódiumra az este során a díva, s mind a kétszer kevés volt a program négy-négy dala. A budapesti közönség olyan megértően ünnepelte a tökéletes Yvette Guilbertet, ahogy Párizsban már nem is tudják ünnepelni. S Berlinben sem, ahol nyomatták a széltében árult és vásárolt chansonszövegek füzetét is. Ezúttal jó útitársakat választott a díva, akik régi, érdekes zenei instrumentumaikkal, egy kicsit bizarrul, de valóságos és sok pontú hangversenyt adtak. Mouret, Bruni stb. régi-régi primitív francia mesterek friss melódiái mellett ott szerepelt Bach is, de sőt a legöregebbnek tetszett. Az útitársak, szeretetreméltó francia bohémmuzsikusok. Casadeus asszony, Delcourt kisasszony, a két Casadeus, Nannay urak szintén kaptak bőven tapsot. Szombaton második hangversenyét tartja a díva, aki, meglássák, ha mégegyszer elkerül hozzánk, Haendelt is eljátssza talán. Mesés nő. És egyre tökéletesebb lesz.
Budapesti Napló 1905. február 24.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
