208. OLCSÓ GRATULÁCIÓ
208. OLCSÓ GRATULÁCIÓ
A távíró drót a tegnapi napon bőven röpítette a táviratokat Nagyváradról – Kaposvárra. Somogyi Károlyt jubilálták a pátriájában egy házias, de kedves és meleg ünnepséggel. Egy nagyváradi színházi habitüé, ki nem pazarságáról nevezetes, tegnap egész napon törte a fejét, mint kerülne legkevesebbe a kaposvári gratuláció. Sok szerencséje volt. A kávéházban egy ismerős társaságot talált, mely egy majdnem rőfös hosszú, színes és meleg gratuláló táviraton dolgozott. Kaposvárra szánták persze s mind aláírták.
– No, most hordárt kellene keríteni.
Ez nehezen ment. A nagyváradi hordárok arról nevezetesek, hogy kellő alkalmakkor úgy elbújnak, hogy nem lehet rájuk taláni. A habitüé megszólal.
– Én úgyis a Fekete Sasba megyek s majd onnan elküldöm a hordárommal.
Átadták neki nagy köszönettel a távirat díját, a hordár díját s a szöveget. A habitüé pedig elindult a – távíró hivatalba. A hordárdíjat megspórolta s mellékesen a távirat alá, az összes nevek elé odaírta – a saját nevét…
Nagyváradi Napló 1902. szeptember 7.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
