27. A MINDENHATÓ FELÜGYELŐ – Festetich gr. dolgai –
27. A MINDENHATÓ FELÜGYELŐ
– Festetich gr. dolgai –
– Festetich gr. dolgai –
Magyarországon van néhány száz olyan természetű hivatalos állás, amit mind valaki számára kreáltak. Mert Magyarországon vannak emberek, akiket a nevükért vagy a rokonságaikért el kell tartani.
Festetich Andor gr., mikor már sehol sem vált be, szintén ilyen, egyén számára kreált állást kapott. A vidéki színészet felügyelője lett.
A vidéki színészet nagyon édes-kevéshez jutott fölülről. Amivé fejlődött, a vidék közönségének erejéből fejlődött. Fontosságát, nagy szerepét csak legutolsó időben kezdik felismerni a fentlevők. Ám mikor mindenki támogatást vár az idők fordulásától, szegény vidéki színészet felügyelőt kap, pláne Festetich grófot kapja.
Nekünk, nagyváradiaknak, hamarosan volt szerencsénk összetűzni Festetich úrral, akinek eddigi operációi a magyar vidéknek csak azokon a helyein „sikerültek”, ahol hozzászoktak vakon meghajolni minden előtt, ami „magy. kir.”, vagy „állami” szóval onnan fentről jön.
A felügyelő úr velünk azon kezdte, hogy össze próbált kötni bennünket egy pár negyvened rangú városkával, ahol aztán a nagyváradi színigazgató bőven elkölthette volna azt, amit Nagyváradon bizonyosan meg sem szerzett.
Akkor a nagyváradi sajtó és színügyi bizottság igen a körmére talált koppantani a felügyelő úrnak. Ám ő megbosszulta magát. Azóta összefabrikálta az erdélyi kerületet, egy időre eljátszva annak a szép óhajtásnak a megvalósulhatását, hogy megfelelő állami segítséggel az erdélyi nagyobb helyeken a nagyváradi színtársulat vegye át azt a kulturális és nemzeti missziót, amit a kolozsvári színház betölteni nem tudott.
Miután egy kis körutat tett a felügyelő úr. Mindenütt terveket szőtt. Szinte édelgett a gondolattól, hogy neki saját tervei vannak, mint a gyermek, mikor maga jön rá valami dolog nevére vagy okára.
Aztán sajtója is van Festetichnek. És nem késlekedik értesíteni a világot, milyen új tervei vannak ismét a színészeti felügyelőnek, aki újabban a levélírásra adta a fejét, s egy-egy hamar publikált levélben közli újabb terveléseit.
Ártatlan passziózás volna mind, csak ne foglalkoznának az ő sajátos terveivel komolyan, s csak ne tervezgetne folyton a rólunk-nélkülünk elve szerint. De az a gondolat, hogy ő terveket tud gyártani, úgy elszédítette már Festetich urat, hogy valóságos messiásnak képzeli magát, aki a vidék boldogítására küldetett el.
Ideje volna már, ha illetékes helyen figyelmeztetnék ezt az urat, aki legutóbb a fiumeieket lepte meg avval, hogy ő is él, nagy állása van, s tervei vannak a fiumei magyar színészettel. Ideje volna már vele megértetni a dolgokat.
Gyarmathy is volt színészeti felügyelő, de okos ember lévén, megértette, hogy ő ezt a sine cura állást azért kapta, hogy rangja, kenyere meg néha-néha egy pohár pezsgője is legyen.
Értse meg Festetich úr is, hogy abszolute nincs szükség az ő működésére, csak neki van szüksége némi kis megélhetési módokra.
Hordja hát békében a színészeti felügyelő címet, de ne tervezgessen és ne dolgozzon! Mert ebből – meglássa ő s meglássák az illetékesek – komoly baj lesz!…
Nagyváradi Napló 1901. június 21.
Arcanum Newspapers
See what the newspapers have said about this subject in the last 250 years!
Show me
