’Ηλιαια, ηλιαστης, ηλιζεσδαι.
’Ηλιαια, ηλιαστης, ηλιζεσδαι. Az első terminus az attikai törvénykezésben kettőt jelent. Először: általában a nagy athenai néptörvényszéket; másodszor; annak legfontosabb itélkező helyét. A néptörvényszéket már Solon alapította (Arist. pol. Ath. 9). Szervezete azonban a régibb időkben nem világos, sem hatáskörét (Arist. csak felebbező törvényszéknek említi), sem a birák (ηλιασται) számát, sem a részvétel jogosultságát, sem megosztását illetőleg. Annyi valószínű, hogy kezdetben választással combinált sorsolás útján alakították, s hogy nem oszlott több osztályra (διχαστηριον, l. o.) mint később. Jobban ismerjük a democratia virágkorában, mikor a szövetségesek ügyeiben is itélkező joga volt. Ekkor tagjai évenkint egyszer és egyszerre a 30 évesnél idősebb önként jelentkező összes jogosult (nem ατιμος, l. ’Ατιμια) polgárok közül sorsolta ki a kilencz archon és tizedikül jegyzőjük, minden phyléből 500–500 birót és összesen 1000 pótbirót, mindössze tehát 6000 birót. A kisorsolt birák évenkint egyszer együttes esküt tettek az Ardettuson (l. o.) mely hiteles formában nem maradt ránk (reconsturálta Fränkel, Hermes, 13, 452 skk.). Ekkor már, kivált a szövetségesek tömérdek pörének elintéztetése végett a nagy testületet tíz osztályra (διχαστηριον) osztották (melyeket A–K betükkel jelöltek), minden osztályba valamennyi phyléből körülbelül egyező számú birát tévén. Igy minden biró egy bizonyos διχαστηριον-ba tartozott, melynek betüjét igazoló bárczájára (πιναχιον πυξινον) feljegyezték. A 6000-es számot azonban nem mindig lehetett betölteni s ilyenformán egy-egy osztályba nem jutott mindig szabályszerűen 500 (illetőleg a szavazatok egyenlő megoszlásának kikerülése végett 501) biró. Azért a peloponnesusi háború óta a beosztott birákat más osztályokban is alkalmazták pótbírák gyanánt. Ilyenkor aztán a tárgyalás napján újabb kisorsolás volt szükséges az illető itélkező-testület (ennek is διχαστηριον a neve!) megalakítására. Ujabb kisorsolást tett szükségessé az a körülmény is, hogy jelentéktelenebb magánpörökben nem egy egész osztály biráit, hanem csak egy részüket alakították itélkező-testületté (1000 drachmáig 201, azontúl 401 biró itélt). Fontos ügyekben, pl. εισαγγελια vagy γραϕη παρανομων (l. o.) eseteiben viszont több osztály, sőt néha, nagy-ritkán (l. Andocit. myst. 17. 28) valamennyi osztály, mind a 6000 bíró együtt itélt. Hivatalos terminus az itélő-tanács vagy testület megalakítására: πληρον τα διχαστηρια, többes számban azért, mert egy napon több testület is itélkezhetett. Ez esetben az illető helyiséget szintén betűvel jelezték (A-tól tovább), melyet ajtaja felé függesztettek. A sorsolás ilyenkor a 4-ik században (mint Aristoteles feltalált munkájnáak 63. fej. látjuk) olyan bonyolódott volt, hogy ismertetésére itt nincs terünk. A megalakított testületek birái tevékenységük jeléül és ellenőrzés czéljából az illető helyiség küszöbének szinével megegyező színű pálczát (βαχτηρια) s egy-egy makk alakú bárczát (βαλανος) kaptak, melyen az illető testület és helyiség betüje volt feljegyezve. A helyiségbe való belépésükkor pedig egy-egy másik bárczát (συμβολον) kaptak, melyért cserében ülés után a colacretáktól (l. Κωλαχρεται) felvették a birói napidijat (διχαστιχον, l. o.). – A mi a szó második concret jelentését illeti, csak annyit tudunk, hogy a η. a legfontosabb és legnagyobb itélkező-hely neve is volt, hol a legnagyobb birói testületek itélkeztek, s a hol a vezetők (ηγεμονες) többnyire a thesmostheták voltak (Antiph. Choreut. 21. Ps.-Demosth. Euerg. et Mnes. 12); valószínűleg azért ragadt rá az eredetileg csupán «gyülekezetet» (v. ö. αλης, αλιζειϑαι, Ρηλιος = tömött) jelentő név, mert, mint említettük, régen az összes üléseket benne tartották. Helyéről csak annyit tudunk, hogy régen valószínűleg a (déli) agorán volt, mindenesetre elkerített, de fedetlen terem. A töbi heliasta-helyiségről l. Διχαστηριον, mely szót szintén használták a helyiségek jelölésére is. – Irodalom: Aristoteles munkájának feltalálása óta l. az illető czikkeket Busolt, Gilbert, Schoemann-Lipsius államrégiségi műveiben és Busolt görög történetében, továbbá: Haussoullier, Arist, ’Α. π. Formation des tribunaux Athéniens, Revue de philol. 15, 3, 168–174. Tamassia, Antichitŕ storico-giuridiche della Cost. degli Aten. di Arist. Archivio giuridico 48 (1892) 4–5, 290–310. GY. GY.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
