Zrínyi Miklós: [ELÉGIA]
1. | Elég volt Istennél Ábrahám jó kedve, |
Másképpen vagyok én Istentől büntetve,
Avagy talán inkább Istentől szeretve.
2. | Meglátá kis Izsákot és megszereté, |
Ezt az áldozatot menyben helyhezteté,
Paradicsom kertiben űtet teteté.
3. | Tudom, miért köllött most szintén az Urnak |
Tavasszal ugyanis virágot plántálják,
Ütet is most ültetik kisded angyalkák.
4. | Virágjában megmarad mindenkor ottan, |
Ottan örök öröme neki az Urban,
Itt búbánat űtet verné világban.
5. | Ebben csak egy ok van, |
Hogy nem élem gyümölcsét; |
És nagy Jehovának
Had talált volna kedvét. |
Ugy ő neki köllött
Elröndölni menését. |
6. | De heában sirok, |
Fatum irigy énnekem; |
Ő gyuthatott volna,
Azt bizonnyal elhittem,
Ő Zriny jó névvel,
Vitéz magyar kézzel
Kedvet tett volna nékem. |
7. | Igy akarta Isten, |
Vele nem pörölhetni. |
Csak mint pironkodás,
Mindent el kell szenvedni; |
És bal szöröncséjért
Az Istent köll áldani. |
8. | Im mast ifiadik megvénűlt esztendő, |
Ujul föld, frissül víz, vigadik az erdő,
Teli szép madarakkal magas levegő.t
9. | Az szép fülemile sirással ugy tetszik, |
De nem, hanem még inkább ű vigadozik,
Hálát Istennek ad, néz fel, imádkozik.
10. | Ah, az én tavaszomat irigy elrontá |
Derűlt szemeimet essőnek bocsátá,
Jéggel én szüvemet s buval beburitá.
11. | Gyönyörü madárkám, kicsin fülemilém, |
Az énnékem vala minden reménségem;
De mint könnyű árnyék, elkele előlem.
12. | Igy számlálom vala az én jövendőmet, |
Hogy követi, meg is haladja versemet,
És szegény hazánkért igyekezetemet.
13. | S zengőbb trombitával magyar vitézséget, |
És hogy ű is osztán érdemeljen illyet,
Kinek őnekelhessék cselekedetét.
14. | Ah, szép fülemilét az irigy halál |
Izsákot, mely vala mint egy szép virágszál,
Kertek szépségére mely oly gyönyörün áll.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir