Vörösmarty Mihály: T. CZINKE ÚRNAK | Verstár - ötven költő összes verse

T. CZINKE ÚRNAK

Egy boldog észnek messzeható tüze
Villám sugárral fejti ki a homály

Irígy öléből rég nem ismért

Kincseit a henye századoknak.

Természetünknek titkaiból sokan
Tisztább világot hoznak az ég alá;

Ez számmal, és csekély jelekkel

Fölhat az égi utak nyomába,

S tovább halad még, mint ki egész korát
Éltének a föld utjain éli el;

Amaz vasával dúlva száguld

Várasokon, hegyeken, mezőkön:

Bátor szivének hódol az alvilág,
Kitér dühének minden: erőtelen

Hatalma egy félénk Királynak

Nem szegi meg szabados menését.

Rettegve jár, kel kincsein a fukar,
És már csak éltét félti, ha látja őt.

O nagyra termett lélek ez! - sőt

Még az is, aki hadát dicséri,

S eltelve gőgös képzetivel zajos
Lelkének árját versiben önti ki,

Rest földe gőzén túl az ormok

Napratörő sasaként kerengvén.

De mit tesz ez mind? Gyakran igen komor
A bölcs, s kietlen minden egyéb nagy ész,

Ha csak fölöttünk jár s szivünkhöz

Nem rokon árjaival csapong el.

A had vezérét hírdeti kürtjein
Inségre jutván sok nyomorúlt csoport,

És gyakran, haj! csak így terűl el,

Nagy neve a szomorú nyomokban!

Ember! tebenned még nemesebbek is
Találtatók: a szív födi őket: az

Őszinte, jó szív, mely nagyobb kincs

Hogysem elég jelesen nevezni

Képes lehetnék. Ámde ne csapj tovább
Áldozni készűlt érzetem: itt leled

Kedvelt Tanítód jó szivében

Tárgyaidat: nosza szótlan áldozz!

Pest, 1820

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!