Verseghy Ferenc: 45. A' magyar Kisasszonyokhoz.
tsudálni a' Leányi Nemnek
hatalmas ékességeit. |
hárfámon Tzipris' gyermekének
érzékeny édességeit. |
a' tisztaságnak Istensége,
Diána, kedves lantomat; |
két rántzos homlokú leánnyal,
kibéreltette tollamat. |
megírtam én az Emberségnek
legrégibb kábaságaít; |
rám estek, a' kik most is hintik
az észnek tébolygásait. |
a' fellegekbe, 's lefestettem
a' Tsillagoknak rendgyeit. |
e' meglett Músa, nem dajkálta
szívemnek érzeménnyeit. |
's Urániának száraz ínnye
felbosszontotta szívemet; |
komor homlokkal a' ligetbe.
keresni régi kedvemet. |
mit vétett nyájas éneklésem,
hogy öszve törted lantomat? |
ki hajdan édes háladással
fogadta fáradságomat.» |
's véletlen megrezzenni láttam
egy zöld bokornak ágait: |
felugrott hirtelen Diána,
és öszve szedte nyílait. |
olly nagy haragra gerjesztettek,
te itt? egy Pásztor' karja köztt? |
te azt valóban megtselekszed
a' bokros rejtevények köztt?» |
egy fellegforma szemfödéllel
pirúlhatatlan homlokát, |
tömött homállyal eltitkolta
előllem álmos Pásztorát. |
ki újjra öszve szerkeztette
törött lantomnak ízeit; |
éneklem a' Leányi Nemnek
hatalmas ékességeit. |
ki bajnokversben harsogtattya
Bellóna' véres hartzait, |
hálátlan elmefuttatással
fáraszttya gyenge szárnyait: |
kerékre fűzött szegfüvekkel
felékesíti lantomat: |
egy jóbaráti kéznyomással
hálállya nyájasságomat: |
majd óhajtozva eldalóllya
hív Kedvessének karja köztt; |
's egy pántlikával általkötve
rejtekbe zárja mellye köztt; |
síromra hintett Nefelejtsvel
megtisztesíti híremet: |
a' bajnokoknak nagy nevével
fel nem tserélem béremet. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir