Tompa Mihály: BÓNIS-POGÁNY KAROLINA SZELLEMÉNEK.
BÓNIS-POGÁNY KAROLINA SZELLEMÉNEK.
Hol vagy? hová lől dicső asszony!?
Nemtő, ki köztünk lakozék!
Mit vétettünk: hogy elszakasszon
Haragjában tőlünk az ég?
Harmincnégy év! - s lelked megkérik ...
Hogy mondjuk el sirod porán:
Te élhetél késő vénségig,
S elmulásod mindig korán ...!
Nemtő, ki köztünk lakozék!
Mit vétettünk: hogy elszakasszon
Haragjában tőlünk az ég?
Harmincnégy év! - s lelked megkérik ...
Hogy mondjuk el sirod porán:
Te élhetél késő vénségig,
S elmulásod mindig korán ...!
Menten minden világi máztúl
- Távol hiú vágy s ösztönök, -
Vevéd élted kalauzáúl:
Mi a lélekben szent, örök.
Érzelmed volt szűz-tiszta harmat,
Fény, fény melyet befogadott;
S mit csak egy felsőbb lény akarhat:
Az volt a te akaratod!
- Távol hiú vágy s ösztönök, -
Vevéd élted kalauzáúl:
Mi a lélekben szent, örök.
Érzelmed volt szűz-tiszta harmat,
Fény, fény melyet befogadott;
S mit csak egy felsőbb lény akarhat:
Az volt a te akaratod!
Mást gyógyítván, tenszíved enyhült,
Jutalmát a tettben lelé:
Követted azt, mint a delejtűt,
Ha fordult a nyomor felé.
Áldozni! e mondást nem értéd,
Pedig áldoztál eleget;
Nézvén kezed jótéteményét:
Hogy az máskép nem is lehet!
Jutalmát a tettben lelé:
Követted azt, mint a delejtűt,
Ha fordult a nyomor felé.
Áldozni! e mondást nem értéd,
Pedig áldoztál eleget;
Nézvén kezed jótéteményét:
Hogy az máskép nem is lehet!
Lelked most a felhők közt tűnt el,
Ábrándiból szárnyat kötött:
Majd álltál a bölcs gyönyörével,
Egy virág, egy bogár fölött!
Tudtál égen és földön járni ...!
Valál magasztos, gyermeteg,
A fennséges és a parányi
Emelet, s birá - figyelmedet!
Ábrándiból szárnyat kötött:
Majd álltál a bölcs gyönyörével,
Egy virág, egy bogár fölött!
Tudtál égen és földön járni ...!
Valál magasztos, gyermeteg,
A fennséges és a parányi
Emelet, s birá - figyelmedet!
Híve, kit anyának neveznek:
Sebénél és fájdalminál,
Nemcsak borongtál, mint a felleg,
De enyhe csöppet hullatál!
Od'adtad a gyöngyöt, gyémántot,
Az ezüstöt, az aranyat ...
Aki látott: tisztelt, imádott,
S te ékesb lől és gazdagabb!
Sebénél és fájdalminál,
Nemcsak borongtál, mint a felleg,
De enyhe csöppet hullatál!
Od'adtad a gyöngyöt, gyémántot,
Az ezüstöt, az aranyat ...
Aki látott: tisztelt, imádott,
S te ékesb lől és gazdagabb!
Hamar meghaltál ...! élsz örökre!
Nem öltetek bár mint szülét:
A sors, szép lelkedre kötötte
A beteges világ ügyét!
S anya valál ...! királynő nyilván!
Ugy ösmert az erény hona;
Homlokodon, - te nem gyanítván, -
Ott csillogott a korona.
Nem öltetek bár mint szülét:
A sors, szép lelkedre kötötte
A beteges világ ügyét!
S anya valál ...! királynő nyilván!
Ugy ösmert az erény hona;
Homlokodon, - te nem gyanítván, -
Ott csillogott a korona.
Értetted a lángészt müvében,
Érezted a költő dalát!
Lantomnak is bús zöngelmében
Kedved tölt, s azt meghallgatád!
Boldog valék: hogy megragadtak
Oh dicső! annak hangjai ...
Én, birtam volna egy-magadnak
Éltem végeig dallani!
Érezted a költő dalát!
Lantomnak is bús zöngelmében
Kedved tölt, s azt meghallgatád!
Boldog valék: hogy megragadtak
Oh dicső! annak hangjai ...
Én, birtam volna egy-magadnak
Éltem végeig dallani!
Bocsáss, bocsáss meg most is nékem,
- Kinek ez bús, de szent öröm!
Dalaim, hogy éltök hosszabb légyen,
Neved- s emlékedhez kötöm!
S meghajlok, oh fényes jelenség!
Halmodon, mit köny árja mos ...
Fohászkodván, hogy sok szülessék,
Ki hozzád lesz hasonlatos!
- Kinek ez bús, de szent öröm!
Dalaim, hogy éltök hosszabb légyen,
Neved- s emlékedhez kötöm!
S meghajlok, oh fényes jelenség!
Halmodon, mit köny árja mos ...
Fohászkodván, hogy sok szülessék,
Ki hozzád lesz hasonlatos!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
