Tompa Mihály: NYÁRBAN. | Verstár - ötven költő összes verse

NYÁRBAN.

Meg van áldva, felruházva
Kalászfővel a barázda:
Meg is zendül ott maholnap
Éneke az aratóknak.

Várjatok még, hadd viselje

A jó föld a koronát;

Melyet ugy is munkadíjúl

Az embernek odaád.

Hegyek, halmok tája zöldűl
Szőlőfának levelétűl;
Telik szemje drága nedvvel,
Melyet a szív óhajt, kedvel.

Bő szüret lesz, széled a bú ...

A borsajtó csikorog;

Harsány zajtól riadoznak

A tetők, a hegysorok.

Ami síkon s bércen terme:
Légy okos, hiv sáfár benne!
Hordd be kévéd, töltsd meg a csűrt,
Uj borod uj tömlőbe szűrd!

Balgatag, ki többre vágyik,

Mikor napról napra van;

Övéinek mikor élhet

Békességben, boldogan!

Ha megtisztel a barátság:
Asztalod teritve lássák;
Hozz fel ót, és hozz fel újat,
Jó, ha a szív felvidúlhat!

Mikor ugy el van borulva,

Mikor rajta annyi seb ...

Nyájas órák örömében

Bája gyógyul s csendesebb!

Zivatarban, vak setétben
Elkésett a szerencsétlen!
Nyomor, éhség gyötri, - fázik ...
Alig érhet már a házig;

Küszöbödnél, köntöséről

Rázogatván a havat:

Ha félénken bekopogtat,

Nyájasan mondd, hogy: szabad!

Ültesd melléd a melegre,
Mig ki-enged teste, lelke ...
Bizalomra, szóra nyerd meg,
S ha elaludt már a gyermek,

Sebhelyét mutatva, - s híven

Beszélvén sok bősz csatát:

Szeld meg neki kenyeredet,

S töltsed színig poharát!

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!