Reményik Sándor: Lehajtott fővel

Full text search

Lehajtott fővel
 
Olyan szomorú, szürke senki voltam,
Vergődő, kusza, korafáradt lélek,
De jöttek döngő léptekkel az évek,
És engem mégis valakivé tettek,
Köztem, s az élet közt hidat verettek.
 
Kifele: nőttem. Minek is tagadnám?
Hisz név a nevem két ország előtt.
Könnyen értem el egy magas tetőt.
Árva szívemre hull most a babér,
Ó több, mint amennyit a szívem ér.
 
A babérfát, amelynek levele
Rámpereg, - vajjon milyen erő rázza?
Emberszeszély felcsapó lobbanása,
Csak pillanatra megfeszült karok?
Vagy tán - örökkévaló viharok?!
 
A dicsőségem bús sziklafokát
Szeretném most már nagyságban elérni:
Magambaszállni, önmagamba térni,
Miként a kristály, jegecedni lassan,
Lenni zárt egész minden kis darabban.
 
És érni, mint a jó gyümölcs a fán,
És leszűrődni, mint az aszú-bor,
Kivésődni, mint a márványszobor,
Sorstól és fájdalomtól ihletetten, -
És úgy zengeni tovább a szívekben.
 
Mert most a babér nyomja homlokom,
És nyugtalanít minden szeretet,
Jobban, mint csel, mit gyűlölet vetett,
S mint ádáz irigység, mely rámszakad,
Lehajtom főmet a babér alatt.
 
1922 március

 

 

Arcanum Zeitungen
Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir

Arcanum logo

Arcanum is an online publisher that creates massive structured databases of digitized cultural contents.

Über uns Kontakt Press room

Languages







Arcanum Zeitungen

Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir