Reményik Sándor: Csillagfény, csillag nélkül
Csillagfény, csillag nélkül
Fényt látok, csillag fényét, amint rezdül
Szédítő messzeségeken keresztül.
Szédítő messzeségeken keresztül.
És elmondom, hogy be szépen ragyog
Ott fenn - s e tudatban nyugodt vagyok.
Ott fenn - s e tudatban nyugodt vagyok.
Pedig, mire a fény hozzámig ér:
Csillag - úgy lehet - nincs a fény helyén.
Csillag - úgy lehet - nincs a fény helyén.
A fény, míg jött a világürön át,
Elfedezett egy nagy tragédiát.
Elfedezett egy nagy tragédiát.
S a kisugárzás, mit szemeim látnak:
Haldokló lángja egy halott világnak.
Haldokló lángja egy halott világnak.
Látjátok, amit a költő mutat:
Sokszor e fény is halott hangulat.
Sokszor e fény is halott hangulat.
Lángot jelentett, friss, patakzó vért,
S kihűlt, megaludt, míg hozzátok ért.
S kihűlt, megaludt, míg hozzátok ért.
Lelkek világürjét hidalta át, -
S míg áthidalta, elveszté - magát.
S míg áthidalta, elveszté - magát.
Lelkek szálait csokorba kötötte,
S elveszett a szív a kéznek mögötte.
S elveszett a szív a kéznek mögötte.
Más hangulat van a régi helyén,
Vagy - semmi sincs már a költő egén.
Vagy - semmi sincs már a költő egén.
A régi hangulat halott, halott,
De nektek él még, nektek még ragyog.
De nektek él még, nektek még ragyog.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
