Petőfi Sándor: KÉT SOHAJ
Siralomházában
Két ifjú legény űl
Nagy szomoruságban.
Ugysem űlnek hónap,
Hónap ilyen tájon
Levegőben lógnak.
De nem kell nekiek,
Hisz ők éhen-szomjan
Már ugysem halnak meg.
Előttök az üveg...
Az étel meghűlt, s a
Bor megmelegedett.
Hallgatag kedvökben;
Nagyot sohajtanak
Egyszer mind a ketten.
Édes jó pajtásom?"
- "Szeretőmhöz röpült
Az én sohajtásom.
Haldokló lelkemet,
Az egyetlenegyhez,
Ki engemet szeret.
Senki meg se látott,
De kipótolta ő
Az egész világot.
Hogy meghalt az anyám,
Szegény jó leányzó
Ugy gondot viselt rám.
Áldja meg az isten,
Soha életében
Egy könnyet se ejtsen!
Kiért sohajtottál?"
- "Az én sohajom is
Ott jár galambomnál.
Kigyó, mérges kigyó.
Ő volt engemet a
Rosz utra csábitó.
Jó öreg anyámat,
Aztán cserbe hagyott,
Szépen odább állott.
Verje meg az isten,
Holtig sírjon-ríjon,
Mást ne is tehessen.
Mindenik könnycseppje,
S szivét elevenen
Hamúvá égesse!"
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir