Kosztolányi Dezső: EPIGRAMMÁK
hét árva férjét gyorsan eltemette
s a sirkövükre, mely vesztük siratja,
most ezt iratja:
"Chloé műve". E vallomás intő.
Hát van-e nő olyan őszinte, mint ő?
a lassú Eutrapelusz.
Kapar-vakar, órákig ott áll,
részletre nyúz.
csupaszra késziti ki ő,
másik orcámon a borosta
megint kinő.
"A kedvesem egy drága, tiszta lélek,
fehér, akár a hattyu, oly finom,
mint az ezüst, a hó, a liliom."
Procillus hallja ezt és nemsokára
föl is köti magát egy úti fára.
Majd így beszélek, játszódó szeszéllyel:
"A kedvesem fekete, mint az éjjel,
fekete, mint a varju, a szurok,
miatta sírok, érte búsulok."
Procillus hallja ezt, a szíve tárul
s nyomban levágja önmagát a fárul.
mindig kiérzi, hol a borsa-sója
s egy rossz poéta, ki rám régen írígy,
azt mondja, hogy egy jó költő nem ír így.
A lakomákon enni a szokás
s ha vendégemnek ízes ez az étel,
hadd szidja főztöm az a sok szakács...
és szeretője lett ő.
Thaisnak csak a félszeme hiányzik.
Quintusnak mind a kettő.
Hogy becsapott az istenadta!
Vizes bort kértem tőle, cselből
és a zsivány víz nélkül adta.
és nem adod ki, késlekedsz vele.
Majd örökösöm, szólsz. De ah ki vár?
Szeretnélek nagyon olvasni már.
s ezt kérdezed azonnal: "Mit csinálsz?"
Egy órában vagy tízszer igy kiáltsz.
Nyilván mivel te semmit sem csinálsz.
mit nekem adtál, a hivednek.
Te, most egy üzletet ajánlnék:
vedd meg.
annak mind vége lett:
jaj, mért nem szereti
a feleségemet?
s talán nagylelkünek nevezzelek?
Mily végtelen szennyes, szutykos dolog,
hogy tettedet jóságnak gondolod,
igy csalja meg halat is a csalétek
s az erdő bamba vadjait a lépek.
Elárulom hát, hogy leszel te nagy:
Gargilianusom, énnékem adj.
röpited.
Te semmit sem írsz. A tiéd valóban
rövidebb.
S nem értik egymást mégse? Nos,
ez egyszerűen csodálatos.
s akkor nagy a költő, ha már halott.
Bocsáss meg, én inkább járok gyalog
s a kedvedért meg nem halok.
temeted.
Többet kinek hoz ez a föld, mint
teneked?
mert elnyűvé a lány
s a korhely és vad élet,
vers zendült ajakán.
Most versel és barátja
azt véli valahány,
hogy a költői láztól
s a bútól halavány.
s ez árt nevemnek. Igy van.
Az unalom, közöny nő,
mikor a könyvre könyv jő.
Csak az tetszik, mi ritka.
Ez az uj alma titka,
mely megjő valahára.
A téli rózsa ára
mindig nagyobb s kelendő.
És nincsen édesebb nő,
mint az, ki hercehurcás
vággyal kötöz le, durcás
s akárhogy is óhajtod,
nem nyit szavadra ajtót.
Lásd, Persius a költő,
minden szivet betölt ő
s egy könyvvel többet ért el,
mint sok-sok kötetével
Martus, ki egyre ontja
hosszú dalát naponta
s hős-verset ír azonnal,
harcossal, amazonnal.
Ezért ha megleled te
egy munkám, vedd kezedbe.
Ne légy hozzám kegyetlen
s gondold, ez az egyetlen.
Irtózatos. Ez a vén skatula.
Nagyon öreg. Ha vénebb volna, tán
nem mondanám...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir