Kosztolányi Dezső: ÉNEK FIAMHOZ
szívem az éjszakába döng
vadul, így zúgott a fatönk,
hogy felriadtam, mint gyerek.
Én kisfiam, figyelj ide:
bölcsőd pihéibe
apád szavát sóhajtják a szelek.
egykor és föl se keltem én
viharra, ám jött egy kemény
éj, mint a mai.
Morajlik az erdő vajúdva, haj,
mint akkor, hogy a tompa zaj
úgy! mennydörgött, akár apámnak szavai.
a fák ma körökbe rengenek,
fiam, az álmaid felett
az orkán tombol és kacag.
Az sem hajolt meg senkinek,
a lombon át feléd liheg:
ne hagyd magad!
édes fiam, majd agg apád,
ne értsd meg, mit kiált a vád:
halld a tavaszt, gerjedve szabadul!
Halld, házunk orkán söpri fönt,
szívem az éjszakába döng
vadul...
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir