Kosztolányi Dezső: VERSSOROK
várjuk haza, lessük az ajtót,
autók bőgnek föl kinn az utcán,
mint őserdőben a tigrisek.
riadó vijjog Amerikából.
Anyám magába ballag az úton,
azon tűnődik, hogy esküvőjén
mirtuszkoszorú volt a fején.
alagutakból, társaskocsikból.
Mennyi fej, kéz-láb, szív és végzet.
Meg kellene állani mindegyiknél,
mint egy-egy nagy műremek előtt.
Mért is nem kapható katalógus?
főbelövi magát egy katonatiszt
pezsgős éj után, vagy hogy valami
mégis csak történik vele.
Most könyvel. Hideg vízben mosdik.
Vasárnap sír a moziban.
rosszszagú szörnyek s fancsali arccal,
kigyúlt szemekkel, gyermeki csókkal
testvérré avatnak. Életük lóg ki
rongyos zsebükből. Ne nevesd őket.
Tán a halottak sokkal szagosabbak?
Előttük is emeld le kalapod.
és messzeség. Akár az operahősök.
Fütyöl a mozdony. Életük libeg
az indulás wagneri pátoszában.
ki élettani bábként látja mindünk
üvegerünkben kék és piros vérrel?
Én, én merem a hősi hetvenévest,
káromkodó, agg szájának dicsőség.
Föld, tartsd erősen legnagyobb fiad.
vagy meghal valakid, rágyújtsz.
Mi is lennél már nélküle,
ma embere? Kell ez a bűvös
dohányrúd, ez az áldozatfüst,
szájadba ez a vad parázs.
mit észre se venni, hogyha visongnak
lármás fiókák nyáron a lombban.
Madártalan és lombtalan fa,
most látom én is az egykori fészket,
hogy messze repültek s puszta az otthon.
mily ünnep ez a névtelennek.
Barátnői csodálják, hogy még megvan,
mert vajmi nehéz itten maradni.
Ő kávésfindzsák és torták közül
kidugja rég-elkallódott fejét
s egyszer egy évben érzi, hogy él.
hejehujáz, egyre herdál,
elvadult a régi kerttáj,
dobban a dob, kész a leltár.
köztük mindíg pör meg osztály,
az úrnő az utcán sort áll,
kastélyán bedőlt a portál.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir