Kisfaludy Károly: Bajnokdíj.
Egy szép szűzért hajdanán,
Már is érte kardra kelnek,
De imígy szól a leány:
Más adót kíván e szív:
Künn az ellen, kardot annak,
Hon s szabadság arra hív!
Majd a legszebb hősi jelt,
Még ha keble értem érez,
Bírja ezt a hű kebelt.
Nyerni kettős koszorút,
S vívnak, míg a tört ellenhad
Futva végez háborút.
Lova szinte roskadoz,
Annyi boglár csillog rajta,
Annyi gyöngyöt, kincset hoz.
Bús rabok kisérik őt,
Hoz fegyvert, hoz paripákat,
És egy izmos basafőt.
Nyájas arcza halovány,
S mint hó közt a rózsa kelyhe,
Égseb mellén, homlokán.
Titkos vágya ím betelt,
Mély sebet hozsz, hősvirágot,
Tettben dús szerelmi jelt.
Porba sujtva kincseit.
A seb, szól, még nem elég jel,
Mondja kiki tetteit.
Vérpatakhoz ontva vért,
A vezértől küzdve nyertem
Ezt a kedves csalfa bért.
Bár hires volt ereje,
S minthogy népe véle dőlt le,
Kincsinél nagyobb feje.
Én első a vár falán:
Igy levétek győztesekké
Elszánt tettem vérnyomán.
Senki már a hősi jelt,
És ő nyerte és ölelte
A kéjhabzó szűz kebelt.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir