Juhász Gyula: Forradalmi naptár
Az első konvent végre összeül,
Szörnyű szüret lesz a kék úri vérbül
S farsangra egy királyság összedül.
Puskák ropognak s vígan áll a bál,
Fölkeltek mind a remegő királyok,
Kapuk előtt a nép, új Hannibál!
És biztatón egy erjedő világnak
S a régi csőszök kárvallottan állnak.
Nemes vadakra indul nagy vadászat
És bíborszínben alkonyul a század. -
A nagy szüret, hol a királyi vér
A jakobinussal egy tengerré folyt
És áldozat lett mind, aki itélt.
Az új világ még és a régi nincs,
Pártok tusáin nyomor, szenvedés int
S a szabadság lett leggyötrőbb bilincs.
Valaki megjön s vígan partraszáll
S amerre megy, a nép hozzája áll.
Az ország és a hatalom. Ki vagy te?
S egy új század ekhózza: Bonaparte!
S a konvent elfogadja lelkesen,
A konvent, mely zúg, mint dércsípte kaptár
S a jelszava: halál vagy győzelem!
Napok sorával, melyek terhesek,
Mit ezredévek őriztek kevélyen,
Napok lerontják: titánok ezek.
Testvériség bölcsőjét rengetők,
De jaj, a bölcső véres s szemfedőt
S míg a Jövő termése vérben ázik,
Még várni kell soká az aratásig!
Ki a világnak megváltást hozott,
A jakobinus is úgy érzi: béke,
Pihenjen a bakó, az átkozott.
Nagy éjjelén, szelíd remény ragyog,
Csak egy költő, aki lemondva gyászol
S tudja, hogy minden földiek rabok!
S lelke szemében boldog délvidéknek
S mesés keletnek tündér tája él még
Örök görögség arany napja szépen
Világít André Chénier szivében.
És megadón áll jó Capet Lajos,
Ki szent Lajosnak unokája. Nincsen
Országa már és hívja át a Sors.
Szegény utas, utolsó rév előtt.
Már tűnni kezd a vértől iszamós föld
S várják az égi elízi mezők.
És fönn a mennyben koronát, örökkön
Valót készít a Bárány már neki.
Ártatlanul a bíborszínű tönkre:
Vak századok versaillesi vétkei! -
Rejtőzve mélyed nagy művébe bölcs
Condorcet márki s üldözötten, árván
Reménye, mint a szikla oly erős.
Előre megy az ember s végtelen
Az út s a múltak példáján tanulván
Okulni fog, hogy boldogabb legyen!
A borzalomnak, Condorcet apostol
A szellem pártján a holnapba néz.
Ő rendületlen bízik csillagában,
És hogy világot megvált majd az Ész!
A föld színén csak átok, gyász terem,
Aki szelet vet, az vihart arat
S gyalázatos vég lesz a győzelem.
Dicsőségének ormán, magasabb
Csúcsokra már nem épülhet szobor
E bősz világban, mely üvölt s harap.
Robespierre, hahó, megy a hajó,
Örvénybe tart és rajta a zsivány
S egymás nyakát markolja a haló,
Mert szomjaznak az írígy istenek.
Tovább ragyog a rengő föld felett,
Madár dalol a fényben és az árnyban
S a nap elűzi mind a felleget.
Kaszát ragad és sarlót élesít,
Istenben és királyban és nemesben
Van csak bizalma: jöjjenek megint!
Tovább akar ballagni éj homályán
A régi úton, mely a múltba visz.
A kegyelet és hűség fegyverében,
Mert ami új, az átkos és hamis.
Danton, Marat, Desmoulins föld alatt -
A bús tavaszban, mely véres ruhát vett,
Robespierre érezte a nyarat:
S szívébe nézett és az égre fel,
Az igaz Bírót látta, ki halálát
Kimondja mindjárt s ő majd hogy felel?
A Legfőbb Lénynek áldozott, ki él
S a földi istenek fölött itél.
Véres kezével az oltár előtt
S a Legfőbb Lény közönnyel nézte őt.
És hullanak a fők. Halál nyara.
És hulló rendek s fők közt nem remegve
Az aratók vezére áll, Marat.
És nem pihen: haragja mennydörög,
Mint nyári vészben az ég és a régi
Világ fölött zord szekere zörög.
Mely a vidékről jön s Párizsba tart
S villámot rejt, habár derűs az égbolt.
Ki tőrt emelt az őrjöngőre bátran
S a véres aratónak szólt: Elég volt!
S a rohanó ár, az őrült folyam
Dagad, ragad, sodor, nem nézi partját
S a semmiség ölébe úgy rohan.
Szülötteidnek gyilkolója vagy
S egyre nő és egyre fogy a turnus
S vérpadra lép hős, gyáva, bamba, nagy.
Követelik. Nem védi semmi fétis.
Már nem marad játszó a színpadon
Eredj pihenni! Amit rád kimértek,
Megtetted és most jöjjön egy új élet!
S Párizsba indult, boldog győztesen
Az új világnak indulója. Éjben
Fogant s a fény felé szállt reggelen.
S kardok villannak benne, pörg a dob,
Ujjongva zendül távoli jövőbe
És megremegnek tőle századok!
Vér és tűz mámorán gyúlt e zene:
A forradalom víg üzenete.
De ritmusára marsol és csatáz
A százszor szent Szabadság s Haladás!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir