Juhász Gyula: Testamentum
Testamentum
Nektek hagyom, ha innen elmegyek
E búcsúzót, jövendő emberek!
E búcsúzót, jövendő emberek!
Ha emlékeztek, mit daloltam én,
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.
Ne kérdezzétek majd, ki voltam én.
Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
Én botorkáltam s botlottam sokat,
De nem szűntem dúdolni dalomat.
De nem szűntem dúdolni dalomat.
Szomorú volt a versem, jól tudom,
Csüggedten álltam sokszor féluton.
Csüggedten álltam sokszor féluton.
Én vétkem, én nagy vétkem, érezem,
Hogy nem láthatta könnyemtől szemem
Hogy nem láthatta könnyemtől szemem
Sokáig a fölpirkadó napot:
De ti ezen ne csodálkozzatok!
De ti ezen ne csodálkozzatok!
Ha én a gyöngyvirágos hant alatt
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,
Nem álmodom, csak fekszem majd hanyatt,
Kívánom és ez testamentumom,
Akarom én, ez így is lesz, tudom:
Akarom én, ez így is lesz, tudom:
Hogy meg ne értse többé senkisem,
Miért vérzett el lassan a szivem,
Miért vérzett el lassan a szivem,
Miért volt nekem fájó, ami szép
S a fiatalság tavaszi izét
S a fiatalság tavaszi izét
Miért érezte fanyarnak a szám
S az asztal végén, vidám lakomán
S az asztal végén, vidám lakomán
Mért sírtam én, mint az elátkozott:
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!
Ne értsétek meg azt, ti boldogok!
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
