József Attila: Radu Boureanu A vörös ló
A vörös ló
hogy jöjjön valahonnan; a harangszerű
ég alatt, mely már alámerűl,
vártam egy fekete dombon.
folyik a mindenségben, lassu folyásban
megnyalta magát,
s mint égitest, ha kél
s keresztül az űrön hazug hallgatást cserél.
nem szólt földi szót. Kerek
csípője alatt két vörös láng
lobogott, mint két vörös szárny.
nagy parazsas tálakat, hogy hörpintse ki.
Szemén nem volt vaksi, testén nyomorék,
takonykórja sem volt neki.
csillagok közt, melyek nagyobbak a földnél,
amelyen álltam.
Estek az utunkba halott csillagok,
láng-szárnyától újra mind föllobogott.
álmok kapuin - mily kékek, nehezek! -
nem zörrent egy pánt egy kapufán,
nem nyilt egyetlen álom se meg.
egy világ sülyedt mocsárba valahol zajtalan
s én fölébredtem egymagam
a harang alatt, melyet nehezültebben vont merülni a mély,
a vörös lovat elemésztette valamerre az éj
és fölébredtem, mint levele fosztott terebély
egy fekete dombon.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir