Garay János: A KIRÁLYLEÁNY É S APRÓDJA.
Szép lánya hajdanán;
Ketten szerették egymást,
Egy ifju s a leány.
Szerette gyermekét,
De gyűlölé az ifjút,
S átszúrta hő szivét.
Apródom, a lovag?
Nem jő szolgálatomra,
Érette szívem agg!»
Egy rózsaszál terem,
Elküldtem az erdőre,
Hadd hozza el nekem.
Elment a szép leány;
Ott lelte az apródot
A zöld fű bársonyán.
Oly halvány, oly fehér;
Szivén piroslik a rózsa,
Az ontott ifju vér.
Megmossa könyivel,
Megtörli szép hajának
Aranyló fürtivel.
Hónál havabb mezét,
S gyengéden bepólyázza
Az ifjunak sebét.
Sírt ás szegény neki,
S két hattyu, szép karával
Beléje fekteti.
Egy árva rózsát tűz:
Ő maga volt e rózsa,
A bús királyi szűz.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir