Faludi Ferenc: ERDŐ
Pán Istennek sátora,
Hantos halmok, hives ernyők,
Diánának udvara!
Ugy tetszik, hogy újulok,
Dryadesek palotái,
Ha hozzátok járulok.
Az erdőknek tetejét,
Jön a Flóra és éleszti
A virágok mezejét.
Sylvanusnak völgyeit
Gyenge lábbal hogy megjárja,
És elhintse gyöngyeit.
Echo néki válaszol,
Viszik szelek ily postáját:
Kelj fel, a ki aluszol.
Elfelejti, talpra kél,
Oda rugja nyoszolyáját,
És az egész erdő él.
Hegyet völgyet vidámit.
Közli magát fél világgal,
Szárnyas népben kedvet nyitt.
Ellepik az ágakat,
Him és nőstény öszveűlnek,
Énekelik álmakat.
Rut torháját kiveti,
Gubás testén vakaródzik,
Csufos álmát neveti.
Szép jó regvelt mondanak;
Hizelkednek a nympháknak,
Mosdóvizet hordanak.
És a völgynek vezeti,
Tityrus is ő csordáját
Gondos kézzel kergeti.
Elbeszéllik kárakat,
Emlegetik szerelmeket,
És tegnapi tánczakat.
Másra bizza, ide tér;
Egen hagyja fényes székét,
Az erdőktül szállást kér.
Sétálja az utakat,
Arany puzdra van kezében,
Nyilazza a vadakat.
Rókák féltik farkokat,
Sok a hajtó, zeng a liget,
Hull sok drága dám-falat.
Sereggel a vadász nép
Egy szép gyöngyvirágos utczán
Uj játékra öszve lép.
Sok bozontos satyrus,
Sok sipossal jön Sylvanus,
Pásztorokkal Tityrus.
Pásztorokat nézgetik,
Utánnak más gyenge nymphák
Kik magokat kelletik.
Jól rángatják inakat,
Hol egymástul elszaladnak,
S magán ropják tánczakat.
Satyrusok keresik,
A kit bennek feltalálnak,
Tenyerekkel megszedik.
Himbáltatják magokat,
Szép virágos bokrétákkal,
Kifüzetvén azokat.
Tépik egymás szakállát,
Kis szarvakkal öklelődnek,
Hogy elnyerjék a pállyát.
Ide semmi gond nem fér,
Itt találja nyugodalmát,
A kit bú és bánat vér.
Bóldog a ki ide tér,
Mulatságért, vig óráért
Senki vámat itt nem kér.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir