Csokonai Vitéz Mihály: Más

Más

Míg a nap egünkön magát felemeli,

Múzsám, neved napját ekképpen tiszteli.

Az öröm, az élet édes balzsamoma,

Légyen bús szívednek gyógyító flastroma.

A Mindenhatónak láthatatlan keze

Minden veszélyek közt élted védelmezze.

Kinyújtott karjának legnagyobb hatalma

Légyen ugyanannak isteni óltalma.

Mert ez a felhőket, melyeknek kárpitja

Ragyogó napunkat sokszor beborítja,

Tőlünk láthatatlan messzire repíti

S ezzel volt delünket ismét kideríti.

A jóknak, amelyek az igaz számára

Tartatnak, ne légyen rád nézve határa,

Mint Nestornak, élted terjedjen sokára,

Végre fogadjon bé az ég dicső vára.

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!