Bornemisza Péter: ISTEN VÁROSÁRÓL, AZ MENNYORSZÁGRÓL VALÓ ÉNEK
Nótája: Szánjad Úristen az te népednek, etc. |
lelkemet, nyelvemet, |
inditsd beszédemet, |
adj nekem értelmet. |
nagy bódogságáról, |
gyönyörűségéről, |
erre segitségül. |
mind egész világnak, |
romlásán jajgatnak, |
keveset óhajtnak. |
miképpen az virág, |
te ővéle maradj, |
ott fenn az mennyország. |
Ézsaiás mondja, |
isten szerzett volna, |
akarnék szólnia. |
mely igen nagy legyen, |
emberre ott jöjjen |
embert környül vegyen. |
szent Jánosnak monda, |
akara szólnia, |
mi dolog az volna. |
új eget és földet |
amaz régi földet, |
annak ékességét. |
városát meglátá, |
az istennek vala, |
kiterjedve vala. |
kin csudálkozhatnál, |
hitván faragott kő, |
mindazon drágakő. |
ember szívét ötli, |
szívét édesíti, |
lelked hozzá veszi. |
istennek városán, |
az kőfalja vagyon, |
hossza, széle vagyon. |
szintén úgy mint volna, |
hogy lelkünk óhajtsa, |
és sietnénk oda. |
imillyen szép vala, |
szép tarkáson vala, |
egy színt tart vala. |
szép színyű kövekkel, |
sárga, fejér kővel, |
aranyas színű kővel. |
és Calcedonius, |
és az Chrysolitus, |
és az Chrysoprasus. |
nagy csudaképpen áll, |
mind különb színbe áll, |
úgy aránzom - hogy áll. |
az legelső oszlop, |
az második oszlop, |
az harmadik oszlop. |
az negyedik oszlop, |
az ötödik oszlop, |
de ez is szép oszlop. |
mert arannyal fénylik, |
igen messze fénylik, |
oly igen fejérlik. |
zöldellő arannyal, |
igen nagy szépen áll, |
szintén legutól áll. |
kétszázon az hossza, |
valának változva, |
szépen megtarkálva. |
csuda mely igen szép, |
azért ily igen szép, |
lássuk, mely igen szép! |
három kapu vagyon, |
drágakőből vagyon, |
különb színe vagyon. |
vadnak kifaragva, |
mindenfelől rakva, |
valának azokba. |
mert isten országa, |
meg sem gondolhatja, |
szóljunk mégis hozzá! |
úgyan általhatja, |
mindenik utcája, |
csuda az cifrája. |
szent Jánosnál mondja: |
atyjának házába, |
azt most meg nem mondja. |
hogy mindenik rakva, |
mind fényesek abba, |
szép fényesek azba. |
isten önnönmaga, |
istennek báránya, |
édes nyugalma. |
nagy szépen állanak, |
koronázva vadnak, |
ékességgel vadnak. |
isten mikor ülne, |
nagy szépen kijöve, |
de él mindörökké. |
kétfelől valának, |
az fák mutatának, |
hasznosok valának. |
városban tart vala, |
fellyülmúlja vala, |
nagy fényessség vala. |
mit vélünk míveltél! |
vérünkben öltöztél, |
mennyire emelél. |
mikor köztünk járna, |
akkor nevez vala, |
mintha volnánk társa. |
volnánk atyjafia, |
volna immár rajta, |
az nagy, szép városba. |
igazán mivelönk, |
akar tenni bennönk, |
megosztozik velönk. |
oly fényessé teszi, |
örökössé teszi, |
ezt felékesíti. |
fényesebbekké leszünk, |
igaz ollyak leszünk, |
csak ővéle leszünk. |
édes dicsőségünk |
soha az mi nyelvünk, |
hasonlatosságunk. |
az mennyből mutata, |
akkor látott volna, |
ingyen csak szólnia. |
de vajon mi volna? |
nem ő dolga volna |
kiről Pál sem szólna. |
Krisztusnak hívei, |
nagy mélyen érteni, |
mostan gondolkodni. |
ezüstet, aranyat, |
az drága köveket, |
úgy óhajtja őket. |
oly nagy kincses várost, |
az aranyt és garast, |
jobbat annál találsz. |
él örökké velünk, |
édesség jő belénk, |
őelőtte leszünk. |
az ő lakóháza, |
kit szíved óhajta, |
minket viszen oda. |
igen drága vagyon, |
hogy az nálunk álljon, |
hogy isten megtartson. |
semmi veszedelmünk, |
ő megváltott bennünk, |
ő szerzett minékünk. |
ő felsége reánk, |
oly igen utálnánk, |
mi mégsem akarnánk. |
ím, tanácsot adok, |
de oztán nyugodtok, |
ti ne gondoljatok! |
imilyetén leszen: |
csak a város legyen, |
úgy mint árnyék legyen. |
békességben lakjál, |
azért imádkozzál! |
ha te gonosz voltál. |
istenhöz emeljed, |
bűnödet teneked, |
az vezérljen téged. |
az bűnt igen bánja, |
számtalan ostora, |
annak poklot adja. |
szól az szép városról, |
távol lesznek attul, |
oly nagy szép várostul. |
undok, gonosz férgek, |
avagy undok ebek, |
akik visszatérnek. |
kegyetlen a farkas, |
soha nem irgalmas, |
megyen az agg ravasz. |
nagy fogcsikorgatás, |
számtalan ordítás, |
leszen nagy ohajtás. |
büdös kénköv abban, |
oly erősen nyomja, |
csak meg sem foghatja. |
az úr Krisztus szava, |
kínlódik pokolban, |
itt nem vala gondja. |
pokolnak lángjában, |
megenhednék azban, |
bizony kedve azban. |
jelenté ki nekünk. |
bánná veszedelmünk. |
hogy mi megröttenjünk. |
nincs oly igen gonosz, |
tér az úristenhöz, |
nem venne magához. |
mit adhatna ennél? |
öles édes kézzel, |
térj meg igaz szívvel. |
jó barátom, kérlek, |
mint legyen az lélek: |
lássad hogy ne essék. |
Krisztus Jézus mellett, |
vérével tégedet, |
jó vitézségöket. |
csak azon vitézség, |
erős, nagy versenség, |
az Krisztus segítség. |
oroszlán: az ördög, |
ez útálatos dög, |
az te lelkedben önt. |
bűnre isten ellen, |
az te lelked ellen, |
testedben, lelkedben. |
Luciper fiának, |
mérgét a pokolnak, |
de kára nagy annak. |
az bűn alá nyomhat, |
ő tebeléd adhat, |
csikorgatja fogát. |
ez egész világot, |
sok bálványimádót, |
részegest, prédálót. |
mind testében lakik, |
setétségben lakik, |
hegyén imádkozik. |
mely igen sok vagyon, |
nem járunk egy úton, |
vadnak mind az hajón. |
bezzeg csalárd voltál, |
lám: szembe állottál, |
bálványimádással. |
meggyőzött tégedet, |
meg is ver téged, |
megrontja tenéked. |
édes istenünknek, |
nyavalyánkban kérnénk, |
adná ő mibelénk. |
ördögre kiáltsunk, |
segítséget kérjünk, |
mit kelljen kévánnunk. |
bocsásd meg bűnünket, |
mossa meg lelkünket, |
igazgasson minket. |
zsidó, török hittül, |
az kenyér-istentül, |
bálványozásátul. |
hozzád ragaszkodnunk, |
te légy mi istenünk, |
lakozzál mibennünk!
ismég hozzád vöttél, |
megengeszteltettél, |
minket megszentelél. |
örül azért szívünk, |
kétségtül mi lelkünk, |
előtted mi magunk. |
untalan tehozzád, |
adhassunk nagy hálát, |
szólhassunk csak rólad. |
említsen tégedet, |
ne játsszék teveled, |
uram, te ellened! |
ne hagyja azért, kérünk, |
mint szent Pált közöttünk, |
hangoskodjék köztünk. |
az ő teste, lelke, |
örül annak szíve, |
és vette eszébe. |
tisztán és igazán, |
értsék meg mindnyájan, |
semmi ezüst, és arany. |
megföreszt Krisztusban, |
az te szent fiadban, |
szerez mindazokban. |
uram, ezek által, |
megnyugszik ezáltal, |
hozzád tér azáltal. |
nagy sok nyavalyánkba, |
az szent vacsorába, |
az Jézus Krisztusban. |
mégis atyánk, tőled, |
nagy gyarló testet, |
uram, áldd meg őtet! |
vitéz hadnagyokat, |
nagy sok jámborokat, |
jámbor jobbágyokat! |
igazgassa őket, |
oltalmazza őket, |
ne bánthassa őket. |
ennyi sok lopóknak, |
adj munkát azoknak, |
ők téged atyjoknak. |
gonosz paráznaság, |
ördögi gonoszság, |
mert az szép, tiszta ágy. |
álnok pöröseket, |
ne veszesd el őket, |
add nékik lelkedet! |
hogy meghallgatsz minket, |
fohászkodván téged |
de megtartod őtet. |
a te szent fiadért, |
fizetett ezekért, |
ily nagy fizetésért. |
gonosz ördög miatt, |
Jézus Krisztus miatt, |
te szentlelked miatt. |
az kéncses városnak, |
az te szent fiadnak, |
az szent mennyországnak! |
nem kell az minekünk: |
arra fohászkodunk, |
de reátódulunk. |
igen kiált nekünk, |
megragadja kezünk, |
néki esedezzünk. |
az ég kettőnyíla, |
őhozzá kiálta, |
az Jézusnak adá. |
idején az ajtót, |
ékesítettél ott, |
add meg az szép várost. |
sokszor megbántottunk, |
arra lészen gondunk, |
örökké tisztelünk. |
az te szent fiaddal, |
minket megvigasztal, |
bíztat minket azzal. |
esztendő hogy volna, |
Zólyomnak várába, |
lakhassál: kévánja. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir