Balassi Bálint: HARMINCHARMADIK
1 | Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, |
Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, |
Töröld el rútságát, minden álnokságát, |
könnyebbíts lelkem terhét! |
2 | Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben |
Té-tova bujdosik, mint madár a szélvészben, |
Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, |
akar esni kétségben. |
3 | Látja magán való szántalan nagy sok jódat, |
Kiért, tudja, téged nem tisztelt, jól tött urát, |
Háládatlanságát látván hamis voltát, |
ugyan szégyenli magát. |
4 | Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, |
De bűnei miatt nem mér elődben menni, |
Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, |
színed igen rettegi. |
5 | Semmije sincs penig, mivel elődben menjen, |
Kivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, |
Vagy alázatosan, méltó haragodban |
tégedet engeszteljen. |
6 | Sok kísértet éri, mindenképpen rettenti, |
Véled ijesztgeti, kétségre sietteti, |
Ki miatt majd elvész, ha véle jól nem téssz, |
magát Pokolra ejti. |
7 | Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet, |
Mondván: Vajha az Úr hozzá venne éngemet, |
Bizony kedvét lelném, mert őtet követném, |
mint édes Istenemet! |
8 | Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal, |
Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? |
Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében |
szép magasztalásokkal. |
9 | Az te szódat, tudom, mihelyen meghallhatja, |
Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja, |
Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves szemmel |
magát reád bocsátja. |
10 | Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet, |
Magad is megszánnád, látván, mely keseredett, |
Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal |
kér fejének kegyelmet. |
11 | Irgalmasságod is annál inkább kitetszik, |
Azmennél több vétke néki megengedtetik, |
Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben |
te irgalmad tündöklik. |
12 | No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta, |
Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva, |
De csak olyanoknak, kik utánad járnak, |
mert vagy mindenek ura. |
13 | Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, |
Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez, |
Mert lám, hozzáfogad, csak reá hadd magad, |
igen irgalmas úr ez. |
14 | Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne, |
Bűntűl őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle, |
Áldott az ő neve örökké mennyekbe, |
ki már megkegyelmeze. |
15 | Éneklém ezeket megkeseredett szívvel, |
Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével, |
Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván, |
tusakodván ördöggel. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir