Balassi Bálint: ÖTÖDIK
1 | Mely csuda gyötrelem ez, hogy a szerelem |
búmra most malommá lett, |
Hol mint gabonáját, éngemet, szolgáját |
szép Céliával őrlet, |
Siralmam patakja az kereket hajtja, |
kin lisztté létig töret. |
2 | Ím, az nagy szerelem miatt búsult lelkem |
már szinte haranggá lett, |
Kit szerelem bennem félen vér ellenem, |
rám támadván amellett, |
Azért kong jajszóval, zúg fohászkodással |
szegény, nyugalma helyett. |
3 | Mint egy kristálykövet soha el nem törhet, |
noha éget, verőfén, |
Úgy az én szívemet, noha vall gyötrelmet, |
el nem rontja tüzes kén, |
Csak gyúl szegény s hevül, mert szertelenül fűl, |
mint kristály, kit süt hév szén. |
1 | Kiáltok, csak bolygok, mint megszélhűdt ember, |
Mert belöl égek, mint tűzben száraz kender, |
Gondom, búm, veszélyem véghetetlen tenger. |
2 | Paradicsombéli szépség ábrázatja, |
Virágzó szép tavasz képe állapatja, |
Szépségnek s nemcsak szépnek magát mondhatja. |
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir