Babits Mihály: ÉNEKE KRISZTUS SZERELMÉRŐL | Verstár - ötven költő összes verse

ÉNEKE KRISZTUS SZERELMÉRŐL

Ha vágysz szerződni vélem,
elszánva, hogy szived
semmi másért ne éljen
mert engemet szeret:
én egemet igérem
s hogy ott leszek veled
s hogy harcon és veszélyen
győzni tud, dúsra mérem
lelki erőidet.

Menj vágyad számbavenni;
mit választ, merre nyul?
Csábit sok tarka semmi
hogy értük lángra gyulj.
Ne akarj balga lenni;
itélj és jól okulj,
s ha én legtöbbet érek,
másfelé megvetőleg
ne fordulj konokul!

Mert én vagyok az Isten,
Atyámtól származó,
s hogy a bünös ne vesszen,
lettem itt földlakó.
Szenvedtem a kereszten,
szegény voltam, zsidó...
Igy mutattam neked meg,
szenvedve, hogy szeretlek
s szivem mennyire jó.

S ha hívnak más barátok,
"Mit adtok ti?" - felelj. -
"Óh jaj, húsbeli vágyak;
ragályotok lever.
Óh világi virágok,
hamar hervadtok el.
Óh csábok, rossz tanácsok,
ti engem örök átok
tüzébe visztek el!"

De mind balzsam s szivüdve
éntőlem ami jön,
melytől sápad feledve
a múlandó öröm:
majd lesz idő, örökre
nevetni odafönn,
ha följutsz az egekbe
hol vélem egybekötve
vár boldog örököm.

Párját annak ha véled,
tévedsz, mert párja nincs;
mert mindig semmivé lesz
a külső földi kincs.
Édesből gyűl a méreg:
édesre ne tekints!
Napod szentebben éljed,
s tiéd az örök élet,
melynek romlása nincs.

Arcanum Zeitungen

Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!

Zeigen Sie mir