Arany János: ÖREG PINCÉR
Hogy versbe legyen kanyarítva,
De kivált hogy pláne magyarba:
Ha gyanítná, jönne zavarba!
S foga megritkult, haja elment:
Nem birta kivenni a vadját,
Megijedne bizony, hogy eladják.
Nem kenyere a kétszerkettő;
Szolgálni sem ugri-szilaj már,
Megelőzné bátran a lajhár.
Megláthatod ócska ruháján,
Galléra törött, s elegendő
Karjára egy hétig egy kendő.
Lőn Ganymédje víznek, bornak,
Kenyeret hoz, vált oda tányért;
Ingyen teszi, nem adományért.
Pár fillért: köszöni szépen -
Nem mint az a sok cifra, dandy -
S hozzá is adja: "Küss' die Händi!"
De mi hű szolgád! mi kedélyes!
Jó szót neki; s ha belefúl is,
Elkotyog érte... magyarúl is.
Könyv nélkül, hogy mi az étlap;
"Mást írtak?"... sose kell megróni
Meglesz az a sült, makaróni.
A folyosón, vagy fel- s alá bolyg.
- Hadd futkosson a többi "kölyök!" -
S meglöki minden tálca, könyök.
Hogy' fut, rohan - enni se hágy ez -
Nyerekedni, vigadni... a csődbe,
Dunába, vagy a temetőbe!...
Jer elő: szolgálj te ki engem,
Bár nem vagy "fashionable" módis:
Gyere, meglesz borravalód is.
Jó ott nekem, a szögeletben,
Rajtam sincs semmi legényes:
Hadd űljön elől, aki kényes.
Hogy nekem a főtt rost is beefsteak;
Te legalább nem rágatod a gúzst:
Adsz, ha igértél, becsületes húst.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir