Ady Endre: Halál a síneken
Hideg síneket szoritok
S várom alkonyban a halált
Bábel alatt, rőt, őszi erdőn.
Nem ölelt vissza, eldobott
Az Élet: én szerelmesem
S dért sírt reám mindig az égbolt.
Elfonnyadt árván a karom.
Vége. Síneket ölelek
S jön a halálgép muzsikálva.
Dübörög Bábel szekere
S ifjultan reszket a karom:
Már ölelnék, újra ölelnék.
Magtalan álmok bús raja,
Jönnek a nagy vágy-keselyűk,
Jön, jön fekete szárnyú multam.
Utolsót lendül a karom
S úgy fonódik be görcsösen
Küllőibe a szent keréknek.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir