Ady Endre: Óh, fajtám vére
Harca és ölelése
Váratta rám két, fiatal karod.
Csúfítja el az arcom:
Szépíts, csókolj, az élet már kevés.
De mi feledt nászunkban
Szép úr-fajtánk megint találkozik.
Ím, egymás ajkán késtünk:
Egymást karolók és nem loholók.
Oly hűs-halványan kisért,
Mintha nem jártam volna ott soha.
Nyílott volna ki bennünk,
Mely most már újra burkolódzni fog.
Bora közös hitünknek,
Lyánykóm, testem, úrasztali kenyér.
Pilláink multat ásnak
S megindul szemem, mint rég, gyermekül.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir