A Pázmány-nemzetség.
A Pázmány-nemzetség.
Cs. E. birálónak a Turul f. é. 2. füzetében kis családtani művemről mondott kritikájára következő megjegyzéseim vannak:
A család történetét a legnagyobb sajnálatomra uj alapra feletetve – mint óhajtja – lehetetlen megirni, mivel eleddig meg nem állapitható, sem a Knauz-féle, sem egyéb okmánytárak, illetve levéltárakból, mely évben (minden jel arra mutat, hogy a XV. sz. eleje előtt), s mily körülmények közt (tán éppen a nyomasztó politikai viszonyok között adva magát egy hatalmas főpap pártfogásába) jutott a család a komárommegyei Szilas községhez?
Tény az azonban, s letagadhatatlan, hogy egy szomszédos megye határán él ötszáz év óta, helyi szerelésével a középkorba átjátszik, egy genusnak nevét saját nevében folyton használja, s ugyanazon genus donácziós, s ez által is használt birtoknevével a XVI. sz. elején királyi diplomában lesz előnevezve. Hogy e familiának, a mi mellett több százados hagyománya is beszél, az emlitett genusból való leszármazása feltétlenül kizártnak mily jogon tekinthető? azt részemről nem vagyok képes felfogni. A biráló teljes önkénynyel a pannonhalmi konvent levelét is magában foglaló donácziós levélben az előnév körül tévedés lehetőségét vitatja. Én ezzel szemben a fenti körülményekre, mint összetett bizonyitékokra, s négyszáz éves eredeti okmányra hivatkozom. Valóban csodálatos tévedés ilyen családnév mellett, midőn eredményeként egy genus neve birtoknevével együtt bontakozik ki! Magyarázatát a donáczionális és statuczionális levelekben jelentkező előnév-dualizmusnak abban találom, hogy a szentmártoni konvent, illetve a győri káptalan, s utánok a királyi kanczellária okmányok után dolgozva, a családot a felmutatott irások alapján a már félig-meddig feledésbe ment (XIII. s XIV. századbeli) huntpázmáni, de zewlews előnévvel illeti. A gyakorlatban azonban a már századok óta birt nemesi birtokuk s tényleges lakóhelyök után, a miről a budai káptalani kiküldött is személyesen könnyen meggyőződhetett, a de zylas előnevet használták.
Nem áll Cs. E. az az állitása sem, hogy a maradékok sohasem irták szőlősieknek magukat. A győrmegyei levéltár szerint (I. 1639/64. sz.) a XVII. században élő Segesdy Istvánnénak családi neve Pázmán, máskép Szőlősy Zsófia.
Biráló szerint Szilas helyett véletlenül ir Szőlőst 1518-ban az iródeák, mivel a komárommegyei hasonló nevű községben érseki predialisták laktak. Igaz ugyan az, hogy a család egy tagja a XVII. században a máskép Szovátnak nevezett Szőlősön is bir; azonban semmi irott emlék nincs, a mely a komárommegyei Szőlősökön (mivel a legujabb időben is még kettő van, arról azonban, hogy predialisták lakták volna, Fényes mit sem tud; egy érseki Szőlős az okmánytárak szerint Födémes mellett, tehát Pozsonymegyében terült el) a család által a XVI. sz. elején birtokolt jószágokról beszélne. A tévedésre vonatkozólag pedig, ha a Szilas helyett véletlenül Szőlősnek irt község alatt biráló a Tata mellettit érti, megdől a távolságból meritett érve; mivel Szilastól ez is majdnem annyira van, mint a pozsonymegyei. Hozzátehetem, hogy az emlitett hiteles helyek a kis távolság mellett, minthogy Győrtől Szilas kocsin 2 óra, nagyon valószinű, több izben is láthatták, maguk előtt a család egy vagy más tagját, s ismerhették tényleges lakóhelyöket. A királyi iródeák pedig, a kinek a kezéből az ország minden vidékére kerültek ki diplomák, nem nagyon hiszem, hogy nyilvántartotta és igy összetévesztette volna az egyes, donácziós joggal biró, közjogi méltóságok helységeit, a melyekben úgy sem donálhatott a király. De ha ez csak feltevés, az mindenesetre nagyon is figyelemre méltó tény, hogy a «téves» előnév ellen eleink nem tiltakoznak, azt nem javittatják; noha irástudásuknak (a nőknél is) kétségtelen jelével birunk. S csak századok mulva kisérli meg a harmonia erőszakos helyreállitását a két első helyen, s itt is tökéletlenül, egy avatatlan kéz, a melynek tulajdonosa az oklevelet végigolvasni sem bir türelemmel vagy képességgel.
191Biráló nem akarja kutatni, nem tévedtem-e a kérdéses előnévre vonatkozólag? Feleletem: vagy 14 éve bemutattam az okleveleket – ha ugyan még emlékeznek rá – Csánki és Pettkó uraknak; jelenleg pedig Ortvay apát úr történettudósunk elé terjesztettem azokat.
Az 1639-iki czímeres levelet, mint emlitem is, nem ismerjük. Kőszeghi úr szives értesitése szerint semmi több bejegyezve nincs. Ezért nem közlöm még keltét sem; nem pedig mintha ez fényt vetve a leszármazásra, megdöntené a huntpázmáni eredet «romantikus meséjét». Az 1619-iki leszármazás pedig csak 2–3 nemzedékre terjed; s ez is lányágon. Közlése, mint egyéb iratoké is, a családi regesták közt kerül sorrendre.
Nem áll az, hogy a családot a panaszi Pázmányokkal tartva rokonnak, ennek és csupán a hagyománynak alapján a szerző a familiát «a Huntpázmán genusból eredezteti». Épp forditva, a Huntpázmán-eredet okmányilag igazoltatván, tartja szerző a panasziakat a szőlősi, illetve szilasi és laki családdal generikus összeköttetésben levőnek, s ezt is csupán odavetőleg.
Végül élek az alkalommal, hogy reámutassak a legtöbb magánjogi munka tévedésére, a melyek szerint a főpapi donáczió csak nem nemeseknek volt adható. Legyen szabad az ellenkező igazolására saját érseki és főapáti donácziónk mellett a prćdiumokkal is birt Ghyczy-családra, s ismételten érseki donácziónkra is hivatkozni. Ez utóbbi szerint ugyanis gróf Esterházy Imre herczegprimás, esztergomi érsek méltóságos lerchenaui Managetta János György úr, római szentbirodalmi lovag s császári előadó tanácsos számára is több prediális kuriát donált.
PÁZMÁNY ZOLTÁN.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
