A Podmaniniak nemzedékrendéhez.
A Podmaniniak nemzedékrendéhez.
A «Turul» 1891. évi folyamának 58. s köv. lapján Décsényi Gyula úr magyarázó észrevételeivel ellátott és «II. Ulászló korabeli czímereslevelek» czím alatt közzétett dolgozata – mely a Podmaniczkyak czímerének hiteles alakban való használatát és a családnak báróságra való emelését tárgyalja – a családtanra nézve felette örvendetes útbaigazításul szolgál már azért is, mert a családnak mágnási czíme – liber baro – mely a család egyes tagjai által magán oklevelekben sűrűen használtatott, immár igazoltnak tekinthető.
A megjelent értekezés kiegészítése gyanánt megjegyzem, hogy könyvtáram kéziratai közt egy névtelen író tollából eredő és úgy látszik a 30-as évek elején készült «Collectanea Historico-Genealogica Stirpis de Podmanin» czímű művecske van, mely 8-rétben 36 lapra terjed és sok tekintetben érdekes.
Előadja ugyanis a művecske, hogy a «de Precsin» ősi család,* a precsini és más trencsénymegyei helységbeli kisebb birtokokon kívül, 1438-ban Podmanin helységet is, új adományként birta és hogy a «de Precsin» család egyik ága azelőtt már is: «de Precsin et Podmanin» írta magát; ezentúl azonban és főleg az 1440 táján élő Antal, ki a «de Precsin» ősi nevét elhagyva, egyedül a «de Podmanin» névvel élt, mely példát utódai követték s így Antal, a Podmaniniak őseként tekintendő.
* Minden bizonynyal a későbben Precsinszky név alatt virágzó családnak a törzs őse.
A családi névnek szabatos megállapítására nézve, kivánatos lett volna kiemelni azt, vajjon II. Ulászló, az 1505/6. évi oklevélben, a fenti Antal unokáját Jánost: de Podmanin-, vagy pedig Podmaniczky-nak nevezi-e, minthogy Antal összes leszármazói a magánoklevelekben rendesen a «de Podmanin» nevet használták* és csak a nyitrai székesegyház részére 1525-ben készíttetett harangon, Podmanini István püspök, – valamint a vágbeszterczei róm. kath. templomban, tót nyelven fogalmazott epitaphiumon, az 1558-ban elhalt Podmanini Ráfael – családi neve olvasható Podmaniczky alakban.
* Különös, hogy ennek ellenére az országgyűlési végzeményekben a családi név leggyakrabban Podmaniczky alakban olvasható, mely jelenség talán a II. Ulászló udvarán uralgó cseh-tót áramlatnak kifolyása.
A művecskéhez mellékelt rajz szerint a czímer következő: ezüst pajzsban, zöld téren szétterjesztett szárnyakkal ülő, jobbra néző, egyfejű fekete sas. A pajzs fölötti sisak koronáján fekete nyilt sasszárny van elhelyezve. A foszlányok színei ismeretlenek.*
* E czímer a II. Ulászló által adományozott czímernek nem igen hű utánzatának tekinthető.
Közlöm egyúttal a művecskéhez mellékelt és hihetőleg az Illyésházyak levéltárában őrzött oklevelek és adatok nyomán összeállított, időközben azonban általam szintén okmányok alapján bővített leszármazást, szem előtt tartván a Nagy Iván családtani művében (IX. köt. 338–9. l.) közzé tett nemzékrend helyesbítését:
155N. de Precsin.; Nicolaus de Precsin et Podmanin.; Kelemen de Precsin et Podmanin.; Joannes 1418. (? Országh Bora.); Ladislaus 1418. 1450 de Precsin et Podmanin. (? Országh Ilona.); Antonius de Podmanin. 1418. 1438. 1440.; Podmaniniak.; János.; Balázs 1495.; György.; Zsófia. (Kazalka Ulászló.); Márta 1496.* (N. N. † 1490 táján.); László † 1494.* (Gál-Széchy Magdolna.); Balázs † 1479.* (1. Bjelik Dorottya, a ledniczi urodalom úrnője. 2. N. Dorottya, előbb özvegyült Svidrigal N.-né.); László 1510 de Precsin et Podmanin.; János † 1559.; János* főkamarás mester, pozsonyi gróf 1505/6 báróságra emeltetett. (Lévai Cheh János leánya Bora.); István* 1505–1528 nyitrai püspök, 1505/6 közszerző.; Mihály † 1526. 1505/6 közszerző. (Tarczay Kata.); Anna. (Gergely-Laki Buzlay Balázs.); 1-től László † 1508 Lednicz ura.; N. fiu †; Margit. (Zokoly János.); János † 1545.; Rafael. Trencsénmegye felső részében főispán † 1558. (Lomniczy Janka, a brumovi urodalom urnője.) †; Kata (1. Elefánthy Mihály. 2. Horváth, máskép Turáni Guzich Miklós.); Sára. (Szunyogh Mózes.); Anna. (Záblati Hrussó igazabban Kolosváry János † 1559.); István.; János.; Miklós de impetrato Baán, cum Illyésházy litigans.
* Marta cum filio Ladislao quartalitium tollens 1496.
* Nagy Iván id. helyen, László 2-dik nejéül Országh Ilonát, fiának Jánosnak nejéül pedig annak növérét Országh Borát irja, a mi nem igen hihető, mert eddigelé kezemhez nem került oly adat, mely igazolná, hogy az atya az egyik, a fiu a másik nővért nőül vette volna, s ezért inkább hajlandó vagyok feltenni azt, hogy Országh Ilona és Bora nővérek, az 1450. év körül, a Precsini és Podmanini névvel élő János és László testvérek nejei lehettek, ezért őket a nemzedékrenden is ? mellé helyeztem el, már azért is, mert – eltekintve a kor számításától – a művecskében az 1494-ben meghalt László nejéül, egyedül Gál-Széchy Magdolna jelöltetik, kitől a nemzékrend szerint gyermekei voltak és főleg, mert a báróságra emelt János nejéül, a fennlévő adatok határozottan csak Lévai Cheh Borát irják.
* A művecskéhez csatolt leszármazáson, Balázs 2-dik neje határozottan «Dorothea, antea nupta Svidrigal»-nak neveztetik; fia László pedig 1-ső nejétől vagyis Bjelik Dorottyától származik, mert ő örökölte anyja halála után, atyja gyámsága alatt, a ledniczi várat és urodalmát. Atyja halála után, unokabátyja Mihály viselte kizárólag a gyámságot, habár akkoron még László (mostoha) anyja Dorottya, előbb özvegyült Svidrigalné is élt, ki csakis Balázs kisebb birtokait élvezte özvegyi jogon.
Lászlónak 1508-ban bekövetkezett halála után, a Mohácsnál 1526-ban elesett Podmanini Mihály, a volt gyám, és ezután fia Rafael, a ledniczi urodalmat bitorolta, nem törődve Ákosházi Sárkány Ambrusné született Kolosváry Zsófia, utóbb férjezett gróf Szentgyörgyi és Bazini Farkasné zálogjogával és peres panaszaival.
Ráfael halála után a fiscus a ledniczi urodalmat lefoglalta, figyelembe nem véve Precsini és Podmanini János, özvegy Podmanini Ráfaelné szül. Lomniczy Janka, valamint gr. Szentgyörgyi és Bazini Farkasné szül. Kolosváry Zsófia igényeit, minthogy a következő évben, vagyis 1559-ben I. Ferdinand király, ez urodalmat Debrétei Telekessy Imre hadvezérének adományozta.
* Nagy Iván id. helyen, László 2-dik nejéül Országh Ilonát, fiának Jánosnak nejéül pedig annak növérét Országh Borát irja, a mi nem igen hihető, mert eddigelé kezemhez nem került oly adat, mely igazolná, hogy az atya az egyik, a fiu a másik nővért nőül vette volna, s ezért inkább hajlandó vagyok feltenni azt, hogy Országh Ilona és Bora nővérek, az 1450. év körül, a Precsini és Podmanini névvel élő János és László testvérek nejei lehettek, ezért őket a nemzedékrenden is ? mellé helyeztem el, már azért is, mert – eltekintve a kor számításától – a művecskében az 1494-ben meghalt László nejéül, egyedül Gál-Széchy Magdolna jelöltetik, kitől a nemzékrend szerint gyermekei voltak és főleg, mert a báróságra emelt János nejéül, a fennlévő adatok határozottan csak Lévai Cheh Borát irják.
* Nagy Iván szerint: István 1570-ben meghalt, nejéül pedig Kosztka Borát és Zrinyi Katát irja. A halálozási év minden esetre téves, mert ha Istvánt, midőn 1505-ben nyitrai püspökké neveztetett, csak 30 évesnek tartjuk, akkor születési éve 1475-re tehető s igy halálakor majdnem 100 évesnek kellett lennie, a mi alig hihető, ha figyelembe vesszük azt, hogy ő mint legidősb püspök, úgy János mint I. Ferdinánd királyt megkoronázta s midőn 1528-ban – mert a reformatióhoz csatlakozott – a püspökséget elhagyta, felette sanyarú és hányatott helyzetbe jutott.
Nejeit illetőleg megjegyzem, hogy az idézett helyen olvasható leszármazás szerkesztője, ez Istvánt, az 1574-ben elhalt utódjával Betlenfalvi Turzó Ferenczczel, ki – mert szintén a reformatióhoz csatlakozott – a püspökséget szintén elhagyta, összetéveszté, minthogy ennek nejeit Kosztka Borát és Zrinyi Katát, Podmanini István nejeiül irja. Hogy pedig a nevezettek Podmanini István nejei nem lehettek, igazolva van azáltal, hogy Betlenfalvi Turzó Ferencz, a püspökből lett kamarai elnök első neje: Kosztka Bora halála után, – kivel hozományként az árvai és litvai (lietavai) urodalmakat kapta – Zrinyi Katát vette nőül, ki anyja lett az 1567-ben szül. Betlenfalvi Turzó Györgynek, az idővel grófságra emelt nádornak. Hozzá járulván: hogy sem a Kosztka sem a Zrinyi családnál, Podmanini Istvánra vonatkozó adat nem lelhető.
Ifju koromban egy könyvben, – melynek czimére immár vissza nem emlékszem – olvastam, hogy Podmanini István, midőn a nyitrai püspökséget elhagyta és nyiltan a reformatiót vallotta, kénytelen volt az üldözések elől Lengyelországba menekülve kivándorolni, hol meg is nősült. De onnan is kizavarva, kénytelen volt családjával együtt menhelyet keresni, melyet főleg a felső magyarországi bányavárosok egyikében lelt.
István, mint fennebb érintve volt, még mielőtt Lengyelországba menekült, családi nevét már is Podmaniczky alakban irta, használván a bárói rang mellőzésével, alkalmasint csak a sasos czimert, hogy eképen a Podmaniniaktól való leszármazását, adott alkalommal könnyebben igazolhassa. Talán innen volna levezethető az 1782-ben báróságra emelt Podmaniczkyak czimerében levő fekete sasnak és a sisak koronájából kiemelkedő és megkettőztetett alakban látható sasszárnynak mintegy a felélesztése. Az 1888-ban kiadott Magyar nemzetségi zsebkönyv I. kötet 392. lapján, a Podmaniczkyak bárói czimerének jobb paizsában látható vitéz, ősi czimernek jeleztetik, a mi téves feltevés, ha Csergheő Géza úr szerint, a Podmaniniak ősi czimere nyil által átfúrt és hasonló nyilat markoló meztelen kar; ez utóbbi esetben a bárói czimer jobb paizsi képlete, némi változással inkább a Jeszenák-család czimeréből átvettnek tekintendő már azért is, mert az 1782-ben báróságra emeltek, mint a köztéren szereplők, czimerüket, az akkori szokás szerint, csekély eltéréssel és változással a Jeszenák, a Podmanini régi bárói és az Osztroluczky családok czimereinek egyesitésével állították össze.
ERNYÉDI TURZÓ MIKLÓS.
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
