Kőkor.
Kőkor.
A horvát nép szintén sajátságos fogalmakat alkotott magának az újabb kőkorszak tárgyairól, természet fölötti származást és erőket tulajdonítván nekik. Itten is strjelni kamen, strjeljica (mennykő) avagy ubojni kamen (zúzó kő), a kőbalták neve. A nép hite szerint a villám sújtja azokat a földre, melybe befúródnak, de hét esztendő multán a föld ismét kiveti magából. Az ilyen köveknek azután csodás erejük van sebeket gyógyítanak s a házat megvédik a villámcsapástól. Már maga ez a népies fölfogás is bizonyos gyakoriságát bizonyítja az effajta tárgyaknak.
De ebből a kőkorszakból nemcsak egyes fegyverek és eszközök maradtak fönn, hanem ismeretessé lett a telepek egész sorozata is.
Azok az alkotások, a melyeket ez időtájt az emberi kéz a legkezdetlegesebb eszközökkel készített, formájukra nézve mindenütt hasonlók egymáshoz s így az itteni, újabb kőkorszakból való tárgyak sem különböznek lényegesen a más országokban találtaktól.
A kőbalták közűl különösen említésre méltók a szerpentinből, amfibolitból, diabaszból és szienitből készűltek, mert Kišpatič tanár gondos górcsövi vizsgálat alapján kimutatta, hogy a szerpentin és amfibolit balták a Fruška gora, a szienit és diabasz balták pedig a zágrábi hegység kövéből készűltek.
Abból, hogy ilyen szerpentin és amfibolit baltákat Horvátországban, névszerint a Zagorjében, diabasz és szienit eszközöket meg viszont a Szerémségben találtak, következtethető, hogy a neolith korban az országnak keleti és nyugati része között élénk kereskedés lehetett, a mely nem szorítkozott pusztán a kész ipari művekre, hanem kiterjedt a kőanyagra is. Ezek a legrégibb kipuhatolható nyomai a horvát földön űzött helyi kereskedésnek, míg egyes nefrit készítmények az Ázsiából kiindúlt akkori világkereskedelemnek tanúbizonyságai.
Ez újabb kőkorszaknak kiváló lelő terűletei vannak Vukovár (Vučedol) környékének több pontján, Vinkovciben (Neudorf mellett, a bródi vasút-vonal mentén), Újlak (Ilok) és Babska mellett Szerémmegyében, Eszék, Szarvas és Kutjevo mellett és még száz más helyen, kivált Szlavoniában. A partvidéken is találtak kőkori tárgyakat, így 1880-ban a Fiume és Károlyváros közti vasúti építkezések alkalmával a Buccari (Bakar) melletti Dragában, Szent-Anna közelében egy, nehéz kőlappal befödött barlangra akadtak, a mely sok kőkorszakbeli tárgyat rejtett.
Egészen sajátos nemű emlékek, a melyeket talán szintén a neolith korba kellene soroznunk, azok a földbe vájt urnaszerű üregek, minőkre először Zágrábmegyében Velika Graduša mellett, utóbb aztán másfelé, még Boszniában is akadtak. Az ilyeneket eleintén temetkező helyeknek tartották, újabban inkább az a nézet terjed el róluk, hogy e gyakran tágas vermeket, a melyeket fedéllel zártak le, talán helyesebben éléskamráknak kell tartanunk. Ezt a nézetet fejezi ki tudtán kivűl azok hambarine (hambár) népies elnevezése is. Egyébiránt az is lehetséges, hogy e vermek későbbi időből származnak.
Alakjukra nézve a neolith korszakba tartoznak azok a tárgyak is, a melyek, mint az úgy nevezett rézkor emlékei, nevezetesen a mai szlavoniai terűleten fordúlnak elő. Kovácsolt rézeszközök itt bizonyára csak nagyon gyéren találhatók, vannak azonban öntött rézeszközökből álló leletek, a melyek közűl legnevezetesebb a szlavoniai Lipik melletti Gajban talált raktári lelet (rézkampók öntőhelye lepényalakú nyers anyaggal.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
