NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az az eljárás, amelynek során egy fontos állami intézmény, amikor az adófizetők pénzét költi, önmagát ellenőrzi, az elfogadhatatlan. A Költségvetési bizottságnak az az ülése, amelynek napirendjén szerepelt az NMHH 2013. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, mindössze 42 percig tartott - ez áll a jegyzőkönyvben, nem vagyok a bizottság tagja -, sőt ennek a napirendi pontnak a tárgyalása pedig talán tíz percig sem tartott. A Médiatanács elnök asszonya - elhunyt elődje gyakorlatához hasonlóan - sajnos nem jelent meg, ezzel is mutatva, mennyire fontos számára az általa irányított szervezetről szóló összesen négy beszámoló fogadtatása, a jelenkori magyar parlamenti elszámoltatás, ha lehet ezt ennek nevezni.
(0.40)
Legalábbis Hegedűs Lorántné szakmai szempontból jogosan vetette fel, hogy vajon mennyire lehet megalapozott a költségvetés. Ha igen, jelentős összegű maradványok keletkeztek.
A bizottság alelnökének, dr. Szűcs Lajosnak volt egy talányos megjegyzése: „Mi csak gazdatestei vagyunk ennek a dolognak.” Aztán a bizottság a vak ló bátorságával 10 igennel, 4 tartózkodó szavazattal magáévá tette a médiaszervezet pénzügyi beszámolóit, pedig megint nem kapunk részletes elszámolást, csak fejezetekhez kapcsolódó számokat. Ez különösen az MTVA esetében problémás, ahol egyetlen 60 milliárdos tétellel rendezik el az elszámolást. Ezt a Fidesz a második Orbán-kormány kezdete óta előszeretettel alkalmazza a költségvetési javaslatokban. Tehát míg az előttem szóló Lukács Zoltán azt mondta, hogy ő elhiszi, hogy átlátható ez a költségvetés, egyrészt ez nem költségvetés, hanem zárszámadás, másrészt korántsem átlátható a megítélésem szerint.
Az alap gazdálkodása továbbra is teljességgel átláthatatlan, pusztán kormánypárti felügyelet alatt álló működése eleve elfogadhatatlan. Az alap hatékony működéséhez a közszolgálati közalapítvány irányítása alá kell térnie, mely működése körüli kétségek javát legalábbis eloszlathatná, felügyeletét olcsóbban és sokkal hatékonyabban tudná ellátni.
Egyébként általánosságban alapvetően a kapott pénzzel, elmondhatjuk, hogy jól gazdálkodtak, de talán ez az összes, ami jót mondhatunk. Talán az NMHH dologi kiadásait sokallhatjuk kicsit, 9 milliárd forintról van szó. Bár ezt, mint az indokolásból kiderül, jórészt a digitális átállás hirdetése dobta meg, de azt gondolom, hogy ezt társadalmi célú hirdetésként is lehetett volna közölni szerintem.
Az NMHH 6 milliárd forintos tartalékképzésén még mindig nem tudok napirendre térni, hiszen ezt már az NMHH 2013-as költségvetésének vitájában előre jeleztem 2012-ben, hogy szinte már pofátlan, hogy az NMHH 35 milliárd forintos költségvetéséből, akkor azt mondhattuk, hogy 12 milliárdos tartalékot képez, ahelyett, hogy ezt az alap számára különítené el, és ezzel csökkentené a költségvetési hozzájárulás mértékét. Miközben tehát mindenhonnan elvonnak, megszorítanak, ez a szektor annyi pénzt kap, hogy azt szó szerint el sem tudja költeni, több mint harmadát.
Elkeserítő az is, hogy mindössze 57 millió forintnyi bírságot sikerült kiszabnia a Médiatanácsnak. Eredetileg 245 millió forintot terveztek egész évre, majd ezt 153 millióra módosították. Végül tehát 57 millió forint az eredmény, miközben nyilvánvalóan tele vannak a hazai médiaszolgáltatások tömeges törvénysértésekkel. Sokkal proaktívabbnak és szigorúbbnak kellene lenni, de ez majd legyen a Médiatanács éves beszámolójának egyik fő tárgya, így nem kívánok most e napirendi ponton túlterjeszkedni.
A székházvásárlásos 63 milliárdos óriáshitel is, úgy tűnik, mégsem volt elegendő, hiszen még pluszban közel 2 milliárd forintnyi hitelt kellett felvennie, amint azt látjuk a beszámoló 36. oldalán.
Most van tehát napirenden a nagy központi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadás is ezzel párhuzamosan, ezért joggal merülhet fel a kérdés, miért nem annak részeként, azzal együtt, azon belül foglalkozik az Országgyűlés a médiahatóság pénzügyi beszámolójával. Miért hoz az utóbbiról önálló törvényt, amelynek a javaslatát ráadásul nem a kormány, hanem egy parlamenti bizottság nyújtja be, miért éppen ennek az állami - pardon, nemzeti - intézménynek a zárszámadásáról születik külön jogszabály? Miért más, normális az eljárás például a Magyar Tudományos Akadémia, az Alkotmánybíróság és több alkotmányos intézmény, ügyészség, bíróság, Számvevőszék és hasonlók esetében?
Az NMHH miért lehet állam az államban? Már az ORTT 2009. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat számvevőszéki és költségvetési bizottsági tárgyalása kapcsán a vitát képezte az, tehát a Jobbik megjelenése után itt az Országgyűlésben, hogy a Műsorszolgáltatási Alap által megbízott könyvvizsgáló a pénzügyi beszámolóról korlátozott minősítést adott, ami a szakma szabályai szerint azt jelenti, hogy a beszámoló egészen egyszerűen nem hiteles. Az alapprobléma az, hogy a szervezet de jure nem része az államháztartásnak, és nem fejezete a központi költségvetésnek. Akárcsak jogelődje, 1996 óta az állami központi költségvetésen kívül gazdálkodik. Mindegyik kormány előkelő idegenként szemlélte vagy szemléli ezt a dilemmát, egyik sem tekintette, nem tekinti semmiféle kötelességének megoldani ezt az unortodox helyzetet. Ehhez arra lenne szükség, hogy a törvényalkotó az államháztartásba integrálja a médiaintézményt, a kormány pedig a központi költségvetés elemeként, tehát fejezeteként mind az éves költségvetés, mind pedig a pénzügyi beszámoló, tehát a zárszámadás készítésekor; végül az Országgyűlés saját, arra hivatott pénzügyi ellenőrző szervével auditáltassa az NMHH zárszámadását.
Tanulságos elolvasni a fideszes Babák Mihálynak a számvevőszéki és költségvetési bizottságban négy évvel ezelőtt elhangzott véleményét. Idézem a jegyzőkönyvből: „Jobb megoldást kell keresni az ORTT-nek. Ezzel kapcsolatban a törvény be van nyújtva, úgyhogy bizakodunk abban, hogy az állami költségvetésnek ez része lesz, és a törvényi szabályozással a specifikumát is meg fogja találni. Az más kérdés, hogy vannak koherenciazavarok. Úgy gondolom, fontos számunkra az a megjegyzés, ami itt elhangzott többek szájából, hogy ezt a törvényhozói munkát el kell végezni. Valami miatt nem volt fontos az előző kormánynak nyolc éven keresztül, hogy ezt rendbe tegye.” - mondta Babák Mihály, és folytatta is: „De eljött az idő, és ebben teljesen egyetértünk az ellenzékkel, köszönjük javaslatukat, szabályozni kívánjuk, mert kormánypárti szándékunk az, hogy ez is rendben legyen. Bizakodással nézünk a jövőbe. A mögöttünk lévő 2009-ről csak annyi van, hogy megtörtént, és kész. Ezért támogatjuk, és elfogadásra javasoljuk a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot.” Nos, azóta Babák Mihály nincs itt, de ami viszont probléma, hogy az általa említett törvényjavaslat sincs sehol.
Az új médiatörvény lényegében ugyanúgy hagyta ezt a kérdést, ahogy korábban is szabályozva volt, sőt még rosszabb is a helyzet, ugyanis a korábbi előírás legalább arról rendelkezett, hogy a médiahatóság zárszámadását könyvvizsgálóval meg kell vizsgálni. A hatályos törvény erről már nem beszél, az Országgyűlés semmiféle szakmai ellenőrzésről, tehát mondjuk, Állami Számvevőszékről, független könnyvizsgálóról nem gondoskodott.
Az NMHH menedzsmentjének javára írandó, hogy törvényi előírás hiányában is a szakmai tisztesség jegyében könyvvizsgálót bízott meg, a nemzetközi szakmai szabályok szerint vizsgálja meg a beszámoló szakmai korrektségét, tehát hogy az valós, megbízható, hű képet ad-e a hatóság pénzügyi és vagyoni helyzetéről, nincsenek-e a gazdálkodásában lényeges hibák, hitelesnek minősíthető-e a zárszámadás. Mi akkor a probléma? Az, hogy a médiaintézmény által megbízott könyvvizsgáló egyébként hasznos szakmai véleménye, akárcsak a felügyelőbizottságé, mint eddig, most sem nevezhető független pénzügyi ellenőrzésnek, csak belső, tehát önellenőrzésnek. A könyvvizsgáló megbízója maga az intézmény, amely a számadást, a beszámolót készítette, ő fizeti az auditálás díját, neki jelent a könyvvizsgáló. A formállogika alapján is belátható tehát, hogy miért tekintik a szakma szabályai a függetlenség kritériumainak azt, hogy a könyvvizsgálót az intézménytől független szervezetnek, tehát a tulajdonosnak kell megbíznia és annak is kell díjaznia. Az ÁSZ könyvvizsgálóját például az Országgyűlés elnöke bízza meg.
Ne kételkedjünk a könyvvizsgáló véleményének szakszerűségében, ne tegyünk fel kérdéséket. Az általánosan elfogadott szakmai sztenderdeknek - mintavétel, lényegességi küszöb, ellenőrzési kockázat, véletlen és szándékos hiba, hanyag közpénzkezelés, és még sorolhatnánk -, eljárásoknak megfelelően ellenőrzött-e? Ne tegyük fel ezt a kérdést. Vagy azt, hogy elegendő bizonyítékot gyűjtött-e annak kinyilvánításához, hogy a zárszámadás hű és valós képet ad az auditált szervezet pénzügyi és vagyoni helyzetéről. Egyáltalán kitől, hol kérdezhetne ilyesmit egy képviselő, ha erre lenne kíváncsi?
Elsősorban az Országgyűlés hibája, hogy nem gondoskodott arról, az NMHH zárszámadását a menedzsmenttől, illetve a hatóságtól független szervezet vizsgálja meg. Erre volna hivatott az Állami Számvevőszék, a parlament pénzügyi és gazdálkodási ellenőrző szerve, amely - nevében - a parlament és nem a médiahatóság számára vizsgál és jelent. A Számvevőszék azonban most sem auditált. A róla szóló törvény szerint nincs is ilyen kötelezettsége, legalábbis ilyen konkrét kötelezettsége. Le lehet ugyan vezetni a számvevőszéki törvényből ilyen feladatot, de az ÁSZ elnöke ezt az inget nem veszi magára. Miként a költségvetési szervek, közalapítványok százainak, a helyi és nemzetiségi önkormányzatok ezreinek a médiahatóság a zárszámadását sem vizsgáltatja.
(0.50)
Az Országgyűlés ezt természetesen tűri, mert nem érdekli a közpénzekkel való elszámoltatás, nem tudja, mire való a Számvevőszék. Fel sem merül a kérdés, hogy mit kapnak az ÁSZ-tól az adófizetők évi 8 milliárd forintért.
Nyikos László, az Országgyűlés Számvevőszéki és költségvetési bizottságának korábbi elnöke már 2010 júliusában kezdeményezte ennek a problémának a megoldását, 2012 szeptemberében pedig határozati javaslatot is nyújtott be, amelynek tárgysorozatba vételét a bizottság persze elutasította. Idézem ezt röviden: „Az Országgyűlés felkéri az Állami Számvevőszék elnökét, hogy az általa vezetett intézménnyel végeztesse el az NMHH, valamint a hatóság Médiatanácsa 2011. évi elemi költségvetési beszámolójának auditálását, és annak eredményéről 2012. október 20-áig tegyen jelentést az Országgyűlésnek.” Ennyiről lett volna szó. Ezt azonban az illetékes bizottság lesöpörte, tárgysorozatba venni sem volt hajlandó.
Az Országgyűlés posztszocialista jellegű elszámoltatási, zárszámadási joggyakorlásának színvonala sajnos változatlan, minősíthetetlenül alacsony. Szakmai nemtörődömség, legalább kétharmados politikai kollektív felelőtlenség jellemzi. Sem elvi, sem gyakorlati szempontból nem fogadható el az az eljárás, amely szerint az Országgyűlés a saját bizottságát a postás szerepébe kényszeríti, arra, hogy törvényjavaslatot terjesszen be olyan ügyben, amely kifejezetten szakmai, számviteli, auditálási természetű.
Az az eljárás, amely szerint egy fontos állami intézmény, amikor az adófizetők pénzét költi, önmagát ellenőrzi, mert mást nem tehet, teljességgel elfogadhatatlan. A pénzügyi kormányzat nemtörődömségénél csak az Országgyűlés komolytalansága nagyobb, mivel mind a törvényalkotási, mind az ellenőrzési jogosítványát felelőtlenül használja. Ha ezt a törvényjavaslatot elfogadja, akkor szakismeretének teljes hiányát a kollektív felelőtlenséggel fogja megint csak párosítani.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
