ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT
ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Vannak olyan személyiségek, akiknek neve, bármilyen magas pályát futottak is be, elválaszthatatlanul összekapcsolódik egy kisebb közösség, például egy város sorsával.
A Független Kisgazdapárt 1947-ben nemzetgyűlési elnökké választott egyik alapítójának, Szabó Árpádnak a neve Mezőberény történetével kapcsolódott egybe. Szabó Árpád személyét felidézve egyszerre emlékezhetünk egy, a szűkebb pátriája sorsát példaadó módon formáló helyi politikusra, s a magyar parlamentáris demokrácia egyik jelentős alakjára.
(17.10)
Szabó Árpád 1878. december 31-én a Kis-Küküllő megyei Erzsébetvároson született. Matematika-fizika szakos polgári iskolai tanárként húszéves korában került Mezőberénybe. A jellegzetes alföldi mezőváros társadalmában meghatározó szerepet játszott a dualizmus éveiben megerősödött s a polgárosodás útjára lépett gyarapodó paraszti réteg. A további fejlődés kulcskérdése lett, hogy a település lakosságának elsöprő többségét kitevő paraszti és kisbirtokosi, kiskereskedői rétegek meg tudják-e teremteni az önmaguk számára szükséges, nagyobbrészt gyakorlati jellegű műveltség megszerzésének a feltételeit, s képesek lesznek-e a maguk politikai érdekeit megjeleníteni, érvényesíteni a magasabb fórumokon.
Szabó Árpád mindkét kérdés megoldásában meghatározó szerepet vállalt. Ő volt az, aki a frissen alapított polgári iskolát másfél évtized alatt 350 diáknak otthont adó nagy intézménnyé fejlesztette. Szabó Árpád nevéhez nem csak az új épület, a korszerű iskola megteremtése köthető. Ő és munkatársai a tradicionális helyi paraszti társadalomnak új szocializációs mintát adtak, melyben az iskoláztatásnak, a műveltségi tőke megszerzésének már jelentős szerepe volt. Az iskola fejlődésével párhuzamosan gyarapodtak közéleti funkciói: a helyi képviselő-testület tagjaként, tekintélyének köszönhetően évtizedeken át meghatározó személyisége volt a község életének.
A tanári és a politikai tevékenység egy ideig jól megfért egymás mellett, azonban az 1920-as évek közepe felé már fontosabbnak ítélte a politikát. Első lépésként a maga függetlenségét teremtette meg: 1924-ben lemondott iskolaigazgatói posztjáról, és a tanítástól is megvált. Egyidejűleg földet vásárolt, és intenzív zöldség-, gyümölcskertészetet létesített.
A gazdasági válság hozta azt a fordulatot, amelynek nyomán az országos politika színpadára lépett. A válság különösen nehéz helyzetbe hozta azt a paraszti réteget, amely a korábbi jó években hitelekre támaszkodva modernizálta gazdaságát.
1929-ben egy időben indult meg a Tildy Zoltán és Nagy Ferenc nevéhez kötődő tolnai és baranyai szervezkedés, valamint a tiszántúli mozgolódás. Az egymással laza kapcsolatban álló csoportok közül a mezőberényi lépett fel kezdeményezőként. 1929 decemberében a gazdakör megbízásából Szabó Árpád negyedmagával a paraszti követeléseket összegző programot tett közzé. A később mezőberényi programként számon tartott dokumentumban követelték a titkos választójogot, a progresszív adózást, az ingyenes oktatást, a közigazgatás egyszerűsítését és óvatos földreformtörekvések mellett a kartellek megrendszabályozását, bank- és uzsoratörvényt. A jó pillanatban kibocsátott program lendületet adott a kisgazda szervezkedésnek. Az 1930-ban Békésen megalakult új párt tágabb vezetésének Szabó Árpád aktív tagja lett.
Az 1945-ös kisgazdapárti választási győzelmet követően képviselői mandátumot szerzett, ezután egymást követték a magas pozíciók. 1946 őszén a párt frakciójának vezetőjévé nevezték ki, 1947 júliusában - Varga Béla emigrálása után - a Nemzetgyűlés elnökévé választották. Az 1947-es választások után földművelésügyi miniszter lett.
A dátumok jelzik, milyen különös, egyben súlyos erkölcsi dilemmát jelentő helyzetbe jutott: miközben személyes pályája mind magasabbra ívelt, pártjának ereje és befolyása egyenes arányban csökkent. Ő valóban korrekten együtt akart működni a baloldali pártokkal, szükségesnek tartotta a tulajdonviszonyok átalakítását, ugyanakkor a polgári szabadságjogok mellett mindig határozottan kiállt. Nemzetgyűlési székfoglaló beszédében a szabadságjogok fanatikusának nevezte önmagát.
Életének utolsó szakasza ebben a tragikus kettős szorításban telt: miniszterként, pártvezetőként folyamatos és gyakran eredménytelen védekezésre kényszerült a teljes hatalomátvételre készülő kommunistákkal szemben. (Az elnök a csengő megkocogtatásával a hozzászólási időkeret leteltét jelzi.) Egy kis türelmet kérek.
Alighanem az állandó szorongattatásnak is szerepe volt abban, hogy nem sokkal miniszterré történt kinevezése után gyógyíthatatlan betegség támadta meg. 1948. július 31-én hunyt el. Mezőberényi temetése nemcsak a személye iránti tisztelet és szeretet átütő megnyilvánulása volt, hanem az általa képviselt eszmék melletti csendes, nagy demonstráció is. Emléke lakhelyén ma is eleven, szobra ott áll egykori iskolája előtt.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
Arcanum Zeitungen
Sehen Sie, was die Zeitungen in den letzten 250 Jahren zu diesem Thema geschrieben haben!
Zeigen Sie mir
